Himalája Expedíció

A várakozásoknak megfelelően még mindig az alaptáborban van a csapat. Nagy kérdőjelek vannak a csúcstámadó napot illetően. 15-e tűnt eddig a legmegfelelőbbnek, de a tegnapi előrejelzések szerint az a nap még kissé rosszabb (szél, páratartalom) körülményeket hozhat.

Megy a találgatás, számolgatás, hogy is legyen. Ugyanis nincs kizárva, hogy csak ez az egy lehetőségünk lesz, már ami az oxygén nélküli mászást illeti! Oxygénnel más a helyzet, 7600 méteren a négyes táborban ki lehet bírni egy plussz napot, ha tévedne a delikvens, vagy mégsem lenne alkalmas az idő. Palack nélkül, viszont akkora az igénybevétel ebben a magasságban, hogy nagyot merül a szervezet és nagyon kétes a másnapi csúcsmenet. Hát ezért fontos a pontos időzítés! Talán, ezen a problémán átlendít bennünket az egyik legprofibb meteorológiai előrejelző cég, aki eddig még nem nagyon tévedett és küldi a megoldást rövidesen. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy hazai, magyar!

A hegyen megindultak a történések. Tegnap a koreai csapat támadásba lendült 4 mászóval és 4 sherpával, megannyi oxigén palackkal és mára a négyes táborig jutottak! Velük tartott az iráni csapat (2iráni- egy hölgy, Butterfly és társa és egy bangladesi mászó ember!) és sherpáik. Összeadták erőiket és Ők is a négyesig mennének ma, holnap pedig összefogott csúcstámadást intéznek. Érdekes fejleményeknek nézünk elébe! A többiek, spanyolok, olaszok, kínaiak, Mi magyarok, csendes várakozással töltjük napjainkat kocsideréknyi ifjú mászó-sherpa és köpéseik társaságában. Rángatjuk az agregátort, várjuk a benzin utánpótlást Tseram-ból. A Nagy Öreg, Carlos Soria és egész udvartartása is csak sétálgat, madzagra kötött teniszlabdával olcsózgat és huncutul kivár! És közben a laptopon, fülsiketítően intenzív, fölajzó és tragikus zenekíséret mellett, Hermann Buhl kűzdi fel magát a Nanga Parbat ormaira!

KL.

Az olaszok serpája is itt volt az előző szezonban is. A véleménye hasonló mint a koreaiaknak: ide jön a legkorábban a monszun. A koreaiak vannak a legjobban besózva, már az előző felmenetükkel a csúcsra törtek és csak a serpáik után jöttek le, miután a hármas tábor fölötti rész nagyon viharos volt.

Eleinte az alaptábor teljesen szélcsendes volt, de mostanában itt is megcibálja a szél a sátrakat. Hetek óta egyhangú az időjárás: délelőtt napos – szeles, délután felhős, szeles, havazós.

A legutóbbi, hétezer méterig tartó akklimatizációs túránkon a nyomtaposás is fárasztó volt, reméljük a következő, már a csúcsra tartó felmenetünk során, jobb hóviszonyok lesznek.

Az irániak már három napja vannak a hegyen, ha lehetőségük volna jól haladni, akár csúcsra is mehetnének (két iráni, egy bangladesi és három serpájuk, oxigénpalackokkal). Nagyon szeles a csúcsvidék és az előrejelzések szerint még biztosan ilyen lesz néhány napig. Vagyis a hó és szél helyzet még nagyon megnehezíti az erős serpákkal és oxigénnel ellátott csapatok dolgát is.

Ma, május 9-én a nagyon elhívatott koreaiak másodszor vágnak neki csúcsmászási szándékkal a hegynek. Mintha nem érdekelné őket a nem túl kedvező körülmények, a serpáik félnek is tőlük.

Május 12 körül érhetik el elvileg a csúcsot, ha minden jól megy akkor mi is úgy vágunk neki, hogy jobb viszonyok között, önerőből is képesek leszünk elérni a csúcsot. Csúcsmászási forgalom kezdődik a hegyen, most kell tudnunk jól taktikázni.

EZs.

Még mindég jobb úgy felmenni a hegyre, hogy magasabban szél van és nincs esély a csúcsvidékre, mint az alaptáborba tölteni a pihenőnapokon túli unalmas napokat.

Miután 5-én nekivágtunk, követtek minket az olaszok hárman, két serpával. A kettes tábor elérését, már nehezítette a meleg. A befújt nyomokat kellett sejteni, ott tartott jobban a hó. A délutáni elromló időben, értek fel a serpák, majd egyesével az olaszok. A fiatalabik serpa nagyon ismer minket, tudja, hogy mikor mit másztunk. Együtt voltunk a Manaslu csúcsán, ő oxigénes Japán expedíció segítőjeként és tanúja volt a lefelejövetben bekövetkezett balesetünknek (Szabó Levente kicsúszása). Tudja, hogy akkor még normális lábaim voltak.

Május 6-án reggel öt körül vágunk neki a következő szakasznak. Elég hideg menetek ezek és érzem, hogy a ballábam el tud fagyni. A még hidegebb csúcsmenetre jobban szigetelnem kell a bakancsom. A műlábas helyzetemet jól tudom kezelni, szigetelni, úgy érzem ott sikerült már korában megszüntetni az elfagyás veszélyét.

Az alaptáborban megbeszéltük irodánk vezető serpájával, hogy besegítünk nekik a cipekedésbe, elejét véve ezzel a serpa nélküliségünk problémájának. Érdekes, hogy éppen az Everest felé vivő útvonal kettes táborában (2011-Lhoce expedíció), ahol az idei szezonban a sztár mászók összebalhéztak a serpákkal, ismertük meg a Sevensummits irodát. Mi serpa nélkül voltunk, általában jól lefáradva és amikor Tibi elment felderíteni használható víz folyást, azzal tért vissza, hogy a közelünkben van egy nagy konyhasátor, kedves , vendégszerető serpákkal, ahová belehet térni egy italra. Ez a hozzáállás logikusabbnak tűnik az ügyfélszerzés szempontjából is.

A köteleket, amelyeket a hegyen rögzítenek, nagy 4-5 kilós gurigákban lehet szállítani. A kettes tábor fölött van letéve két ilyen guriga, azt kellene felvinnünk a hármas táborba. Peti innen egyedül viszi a sátrunkat, nekem meg Jaronak kell serpáskodni. Gyakran mélyre szakadok a hóban, még ha van is nyom előttem. Az olaszok serpái utolérnek, majd az utolsó rövid szakaszon elkerülnek minket. Elég későre, délután két órára, felhős, szeles körülmények között érjük el a tábort.

N27’41”2012 E88’07”906 6975m – ezt kerekítjük 7000 méterre.

Van időnk kipihenni magunkat, a serpákkal megbeszéljük, hogy akár másnap még dolgozhatunk együtt a tovább vivő útvonalon. Már könnyebb terepek jönnek és csak kevés kötél kell. A következő nehezebb szakaszok a négyes - utolsó tábor és a csúcs között vannak.

Május 7- reggel viszont elég viharos, hideg. Mindenki pakol és indul lefelé. Süppedős hóban fokozottan hátrányos a helyzetem, lassan fog menni, fáradt is vagyok, de bőven van idő elérni az alaptábort.

Az egyes tábornál találkozunk a felfelé tartó iráni csapattal és lent az alaptáborban is többen fontolgatják az edzőtúrát, mert ez a szeles idő nagyon beállt és jelenleg nincs olyan időjárás jelentés, amely javulást mutatna. Túllendültünk az alapvető akklimatizációs szinten, a legtöbbet mozogtuk a környezetünkben, reméljük lesz alkalmunk próbálkozni a nagyobb magasságokkal.

Amint javuló változást mutat az előrejelzés, tömeges indulás lesz a csúcs felé.

EZs

Azt beszélten Zsolttal rádión, hogy elérték a hármastábort 7000 méteren. Jó nagyot tapostak és másztak, de minden és mindenki rendben van. Fölment még 3 olasz és 2 sherpa. Ők is jól vannak. Sikerült kiépíteni a tábort, ott alszanak kényelmesen, hely van és holnap leereszkednek az alaptáborba és ezzel befejeződött az akklimatizációs készülődés! Várni kell az alkalmas időjárást és elindulhat a nagy roham a csúcs felé egy fölső, negyedik tábor előretolásával 7400-7500 méter körül.

Zsolték fönt vannak a kettesben, holnap irány a hármas. Pontos adatokat csag a GPS mérés után mondok, de úgy 6900 m. körül.

Az a terv, hogy holnapután fölé mennek a hármasnak egy kis terepszemlére és szintnyerésre, talán 7300-400 ig. de tábort nem állítanak, nem cipelnek föl semmit. Aztán onnan le, beosztás szerint az alaptáborig. Pihenés és alkalmas ídőjárás esetén irány a csúcstámadás akció. Ehhez 4 jó nap kellene. Ha több van az nem árt.

A csúcstámadás tervezett részletei: 1. kettes. 2. hármas, majd azt tovább víve, támadó sátorként fölállítva a négyes (7400-500 méteren) ottalvás és éjszaka onnan irány a csúcs és oda vissza! Azután beosztva, bontva, szépen le a Bc.-be!

Ez az előterv, meglátjuk hogyan sikerül.

Jó esélyek vannak ami az emberi feltételeket illeti:

Zsolt egyre jobb formába kerül, szinte a régi énje szerint alakul. Egyre összetettebb és erősebb, jó az akklimatizációja, azt gondolom beért a hegyhez. Semmiféle láb- probléma nem jelentkezik, sebessége is szinte a régi. Nincs gyomor, torok és egyéb gond!

Péter: Hasonlót tudok mondani róla is. Az akklimatizációja összeállt ehhez a magassági szinthez (7000-ig) Remélem a további emelkedéseknél, már nem lesz gond. Gyors, jó technikájú, csak így tovább. Azt látom benne van a csúcs, ha a 8000 méter és egy kis "ide nekem az összes hegyet" túlkapás nem löki hanyatt!

Jaro: lassan följavult a sebessége és együtt halad a csapattal. Tapasztalt, jó mászó, reméljük meglesz az első nyolcezrese!