Himalája Expedíció

Dr. Szabó Levente a BAZ Megyei kórház kiváló traumatológusa, a "Magyarok a világ nyolcezresein" a Manaslu expedíció végén, 2009 május 19-én, a IV-es tábor elérése előtt kicsúszott és halálos balesetet szenvedett.

Zsolt és Peti a hármas táborban pihennek, jól vannak és holnap reggel araszolnak tovább a négyes tábor felé.

A hegyen jó a hangulat és kiváló az idő, csak egy kis köd és felhőzet zavarja a szép kilátást. Nagyon remélem így marad néhány napig, ránk fér. A meteorológiai jelentések folyamatosan ezt erősítik!

Járo a kettesből igyekszik a hármasba, még ma éjjel szeretne azt elérni, hajrá! Holnapra kiderül, hogy 2 magyar és 1 szlovák úriember kísérletezik a csúccsal, vagy csak 2 magyar. Drukkolok Jaronak, megérdemelné, de nagy dolog lesz összeszednie magát.

Azóta Járo felért a kettesbe, mondta a koreai ember, mert nincs nála rádió. Úgy tervezte, hogy pihen egy nagyot és továbbmegy a hármasba és csatlakozik Zsoltékhoz. Erről csak este (ott délután) tudok beszámolni, ha az ismert okok miatt sikerül. Zsolték jól vannak és reggel elindultak a siserehad nyomába a hármasba. Több nyomtaposás (hivatalosan) már nem esik rájuk.

Ma hajnalban , kettő óra 10 perckor elindult a csúcstámadási ciklus. Zsolt és Kiss Peti startolásával a kettes tábor felé!

Fölvetődik a kérdés, hogy miért a Magyarok nyitották a sort. Kb. 30-35 érdeklődővel számolhatunk a tolongásban és a sherpákon kívül mindenki lassú és szeret napközben, napsütésben kutyagolni az olvadt, combközépig érő hóban. A fagyos éjszakában és hajnalban ez jóval könnyebb és nincs tülekedés, csak nyomot kell taposni és a fix köteleket kiszabadítani a hó alól. Ezzel a magyar csapat a kettes táborig letudta a csoportos kötelezettségeit és szabadon taktikázhat a következő két napban!

Az a tapasztalat, hogy az oxigénes mászók is lassúak nyolcezer felett. Márpedig abból van a legtöbb. Az össznépi csúcstámadásnak van egy nagyon jó, tulajdonsága, hogy a felső szakaszon nem kell egyedül havat taposni, sőt lehet nyomba menni, mert csapatunk ezt a kötelezettségét, már letudta! Van egy rossz hírem is, sajnos!

Tegnap estére Jaro lebetegedett (torokgyulladás és általános gyengeség vett "erőt" rajta) így nem indult el ma reggel. Alszik a sátorban és reméli, remélem, hogy talpra tud állni, de csúcsreményei nagyon megcsappantak megítélésem szerint! Meglátjuk a holnapot!

Zsolt és Peti a kettesben pihennek, jól vannak. Este még beszélünk és holnap irány a hármas (7000 m.) A lassú emelkedés, reméljük meghozza a várt eredményt! Holnapután a négyes (kb. 7600 m-en) és onnan este indul a csúcstámadás!

UPDATE!

Azóta úgy tűnik Jaró fölépülőben van, ezért holnap reggel a koreai csapattal , 5 órakor felmegy a kettes táborba. Pihen pár órát és meglátjuk, hogy le vagy föl a továbbiakban.

Zsolték rendben vannak, alszanak, holnap reggel a nagy tömeg után mennek föl a hármasba. Mostmár, tapossanak Ők!

Létrejött a nagy összexpedíciós találkozó május 15-én 17 órától.

A spanyolok uralták a terepet, Carlos Soria csapatával a Thamserku szervezésében.

Az iráni és a koreai csapat került nehéz helyzetbe, mert serpáik többet dolgoztak, oxigén, gáz, élelmiszer és erőtartalékaik lecsökkentek az előző, esélytelen csúcsmászási kísérletükben.

A legfontosabb a csúcsmászás időpontjának meghatározása volt, meg hogy az alaptábor összes csapata összefog egy lehetőségre.

Május 20 lesz a csúcs napja, így 17-én kell az alaptáborból elindulni. Az előrejelzés alapján szinte szélmentes „meleg” (csupán – 30 körül lesz a csúcsvidéken) időt ígérnek.

A csapatok igénylik a rögzített köteleket a legfelsőbb régiókban is ezért hat serpát adtak össze, akik 19-én délután elkezdik az útvonal kiépítését az utolsó tábor fölött. A legtöbb csapat oxigénnel és serpával működik, az olaszok hárman és két spanyol (Oscar Kardiach és Luis) azok akiknek vannak serpáik, de nem használnak oxigént. Csak mi vagyunk, akik mind két segítséget elutasítjuk, viszont olyan útvonalban, ahol sok csapat serpái dolgoznak azon, hogy csapatuknak megkönnyítsék és biztonságosabbá tegyék a feljutást. Számunkra tized ennyi kötél rögzítése is sok lenne, de az igaz, hogy lefelé így számunkra is biztonságosabb és gyorsabb. A serpák azon lázadnak, hogy nekünk miért sokkal olcsóbb az útvonal, mint annak, aki serpát fizet. Nekünk meg nem kell a serpa segítség és ennyi kötél, fontosabb az önerős teljesítés. Ezt kell összehozni egy útvonalra. Volt megállapodásunk az útépítő munkában való részvételre, de a kérdés leginkább anyagi jellegű.

Így lett kiemelt szerepünk a találkozón, abban, hogy megállapodjunk. A gazdagabb ügyféllel rendelkező Thamserku szervezés serpái viszonyulnak a legagresszívabban a serpa nélküli mászáshoz és a többiekkel együtt hatszáz dollár hozzájárulást kérnek tőlünk. Általában a nagy hegyek útvonalainak kötelezési díjai ennél magasabbak, de mi tényleg amennyire lehet részt veszünk a munkában, egy kis alkuval megállapodunk négyszáz dollárban (hármunkra). Meg az alaptábortól a kettes táborig mi törjük a nyomot. 17-én 2 órakor indulunk és még a délelőtti meleg előtt szeretnénk elérni a kettes táborunkat.

Másnap már az össznépi csapatban haladunk tovább a hármas táborba, 19-én a négyesbe, majd 20- a hajnalban a csúcs felé. Elég sokan leszünk, biztosan adódnak majd érdekes helyzetek. 21-22-én érkezünk vissza az alaptáborba, ahová a következő napokban teherhordók érkeznek és 23-24-én elkezdjük levonulásunkat.

EZs