Himalája Expedíció

Érdekes az információ áramlása. Utunkon az alaptábor felé volt elég sok bizonytalan, lehet, talán.

Az utolsó dzsippel elérhető falu nevét jó ideig nem tudtuk kideríteni, kérdéseink, térképre bökdöséseink is talánokba fulladtak. Míg végül kényszert éreztünk, hogy kiderítsük valahogy a falu nevét, hogy megoszthassuk az ott lakókkal (Kanidingbe!!!).

Ez után már a térképeinken jól követtük útvonalunkat. Az alaptáborhoz közeledve érdekes információk szivárogtak az előttünk felvonulókról: egy hegyre indul a kínai, meg a dél koreai csapat. 

Valószínűleg nehezen férnek meg egymással. A hegyen már kitört a háború, a koreaiak elhagyják a vidéket!

Furcsának és valószínűnek tűnt az egész, amelyben talán ugye arra kellett volna figyelni, hogy ellenséges országok csapatai ne egy szervezésben, egymás közelében legyenek.

Kicsit feljebb, már módosult a történet, de még mindég bizonytalan volt, hogy levonul egy expedíció vagy sem az idény elején.

Az alaptábort elérve az derült ki, hogy a dél koreai csapatnak volt egy nepáli vezetője (az alkalmazottjuk) vele rúgták össze a port, ő hagyta el a vidéket.

A következő nap az alaptábort avató ünnepségen mindenki ott volt. Csak a kínai csapatnak van női tagja, az ő nyakában a dél koreaiak kendőjét látom. Mit sem sejtenek a kósza hírek által elszabadult fantáziánkról. Úgy találtuk, hogy a hegyen béke és együttműködés van.

EZs.

Március 28 hajnalán, Delhibe érkezve fel kellet vennünk csomagjainkat, kimenni a reptérről és várni délutánig, amikor majd az indulási oldalon beszállhatunk Katmandu felé.

Mivel rengeteg nagy cuccunk volt, nem is terveztünk városnézést, hanem a reptér egy nyugalmasabb zugát kerestük ott alvás céljából. Jaro nagy málhái közül hamar előkerült valami jó házi pálinka és akkor jöttem rá, hogy ez nálam valahogyan lemaradt a listáról.

Ázsiában a jófajta alkohol ritka pedig az alaptábori regenerálódást, emésztést is tudja segíteni. 

Nagyobb magasságban, szintén e célból kísérleteztem és arra jutottam, hogy a kissé gyengébb likőr szerűségek tesznek ott jót a gyomornak.

Kevés pálinkánk lesz alaptábori használatra, a hegyi ellátmányról megfeledkeztem. Útközben azért akad lehetőség alkoholos italra és van, amely nekem is kedvencem lett.

A Kancsendzönga vidékén több törzs él és az egyik – a limbu, akiktől a tongbát eredeztetik.

A tongba különleges „tibeti forró sör” amellyel az avatottak már Katmanduban is megismerkedhetnek. A turista negyedben (Thamel) két vendéglőt ismerek ahol kapható, de az igazi a turista negyed szélén, a helyieknek van.

Egyre jobban elmélyedünk a készítésének titkaiba és most a származási vidékét is bejárva, megosztom az eddigi információkat.

A tongba az európai kultúra számára teljesen idegen, az erjedt kölesről kell a forró vizet szívószálal leszívni, majd addig pótolni a vizet, míg van íze. Nagyjából annyira alkoholos mint a sör, de mivel forró és szívószálas, elég hatékony. Limbu vidéken járva, láthattuk, hogy itt milyen ősi a szívószál. 

Pillanatok alatt kifaragják vékony bambuszból, ám szűrőként is helyt kell állnia, ezért az egyik végén ízület van amelyet úgy alakítanak ki hogy a köles szem ne férjen át a réseken. Söröskorsó méretű fa kupa a másik ősi kellék, ám ezt néhol helyettesítik fedeles alumínium edénnyel.

Biztosan sok féle köles van, amelyből a tongba készül, vöröses – barnás színű mikor már kész. 

Láttuk, ahogyan tisztítják, mossák, törik, főzik, szikkasztják, erjesztik, tárolják. Kiderítettük, hogy valamilyen helyi kovász szerűséggel indítják el a főtt köles erjedését, nedvesen eltéve minél tovább tárolják, annál ízesebb lesz. Egy, két hónapig érnie kell, míg fogyaszthatóvá válik.

Fogyasztása:

A fedeles kupát színültig töltik erjedt köles szemekkel, erre kell a forró vizet tölteni, amíg ellepi és kicsit ülepíti a kölest. Öt perc után a fedélen átvezetett szívószálal az aljáról el lehet kezdeni iszogatni. Nem rohanós műfaj, sokáig lehet utána töltögetni, a legjobb (bio) folyadék utánpótlás.

Nepálban helyinek számít még a:

Raksi - amelyet valamilyen lepárlással készítenek valamiből. Olyan házi bor – pálinka, amelynek a legkellemesebb íze is kellemetlen füst ízű.

Csang – serpa árpa sör: fehéres, savanykás, zavaros, enyhén alkoholos ital.

Tibeti avas jakvajas tea - nem alkoholos és alig tea, inkább erős ízű leves. Leginkább buddhista kolostorokban kínálnak meg vele.

Ezs

Nepál hindu királyság, ahol a feudális rendszert „demokráciára” cserélték. Ez nagyjából annyit jelent, hogy most már nem lehet tudni olyan biztosan, hogy ki a legnagyobb király, de sok kis királynak kell közel lennie a tűzhöz.

A nepáli nyelv és kultúra gyakorlatilag az indiai hindu hegyvidéki verziója. A hegyek, völgyek viszont sokkal jobban megosztják ezt és rengeteg külön nyelvű és kultúrájú törzs lelhető fel a Himalájában. 

Ezek egy része tibeti eredetű, de a magyarság számára a legérdekesebb az a Magar törzs, amelynek a Dhaulagiri és az Annapurna hegyvidékén vannak falvai. Nepál történelmében volt nagyobb befolyásuk is, míg mostanra visszaszorultak. A nepáli hinduhoz hasonló nyelvben az ezer :azsar, egy: eg és még lehetnek hasonlók ezekre csak én figyeltem fel.

Nepálban még nem ismertek az etnikai konfliktusok, mint ahogyan nincsenek, vallási eredetű ellentétek sem. Legalábbis ezek európai vagy világ méretű problémái itt nem látszódnak.

Az alaptábor felé vezető gyalog utunkon Nara a kísérőnk, ügyintézőnk. A Serpák területéről, Solo Khumbuból  (völgy a föld legnagyobb hegyei alatt, a Himalája déli oldalán) való, természetesnek vettem, hogy serpa, de mondta, hogy egészen más „mongoloid” a „thamal” törzs tagja. 

Az ezer évvel ezelőtt széteső tibeti birodalom meghatározta a Himalája területein lakó törzsek kultúráját, vallását így még ma is, ha külön nyelvük is van, nagyrészt megértik egymást. Például a néhány száz éve Nepálban letelepülő nomád serpa törzs tagjai értik a ma Pakisztánhoz tartozó Baltisztáni (a Karakorum hegyvidéke) balti nyelvet.

Narát faggattam a törzséről, válaszai: a thamal törzs, néhány faluból, néhány házból áll, összekeveredve a serpákkal. Régebben (évtizedek) még többen voltak, de ma már alig van aki beszéli a nyelvüket. Ő negyven körüli lehet, a szülei beszélték a nyelvet, de ő már nem. A thamal már csak származást jelent, kultúrát, hovatartozást nem.

Érdekes hogy a méltán híres serpák is a nepáli nyelvet beszélik többnyire, talán a zártabb völgyek falvainak lakói tartják meg nyelvüket és vele kultúrájukat. 

Néhány nepáli törzs, amelyekkel kapcsolatba kerültem: serpa, gurka, gurung, magar, arjan, limbu, rai. Azt sem tudom, hivatalosan hány (nagyon sok) törzs lehet, de szomorú látni az általam ismertek elsorvadását.

Minden kultúra közös emberi érték kellene hogy legyen. Még csak erőszakos asszimiláció sincs 

Nepálban, mégis önkéntes beolvadás van és évtizedek alatt gyakorlatilag megszűnik a törzsek tarkasága. Talán egy – két generáció emlékezik származására.

EZs.

Markus tíz éve járja a világot.

Április 5-én találkoztunk vele Yamphudinba érkezve.

A vendégfogadó nagy ház udvarán ment a szokásos helyi kártyajáték, amelyhez asszisztált, a kezében togbával (alkoholos helyi ital, amelyről még írok részletesebben). Később a közös vacsoránál beszélgettünk és állapítottuk meg, hogy tíz év alatt sokat változik a világ. 

A barátai rokonai is teljesen átalakulnak életvitelükkel együtt.

Tervezi, hogy a közeljövőben (a tíz év viszonylatában) hazalátogat, talán útba ejtve Magyarországot, de semmiképpen sem marad Svédországban, pedig amerre jár mindenhol az ő hazája a vonzó emberi környezet.

Hol van számára a legjobb hely?

Erre a kérdésre elég zavaros válasza volt, de nagyjából azt az értéket vette figyelembe, hogy hol a legolcsóbb az önbódítás. Panama, ott minden van olcsón.

Úgy kelt útra tíz éve, hogy az anyjától örökölt és azon a pénzen van el máig, nem szorul helyi munkára, pl tanítani.

A családhoz való távlati hozzáállása kicsit érdekesebb volt: mindenhol vannak alkalmas lányok, ha úgy alakul új falut hoz létre Pápua ÚJ Guineán ahol nagyon tetszet a helyi kőkorszaki – modern élet keverék, vagy Panamán.

EZs

Jelentés 02.  2013  04. 20.

Sziasztok!

Egy kedves koreai (Dél!) komának köszönhetően sikerült 2 generátorból egyet fabrikálni és viccesnek is tűnő procedúrával beindítani. Gyertyalyukon benzinbeöntés, pihentetés, rángatás és végre felbruttyan és nyomja az erőt. Micsoda gyönyörűség, megélednek a távkommunikáció eszközei. Lekérdeztük a hozzánk intézett leveleket, fogalmazzuk a válaszokat és így tovább. Kezd a megszokott kerékvágás mélyülni.

Az eddigi -viszonylagos- hallgatás oka és reményei után az expedíció állásáról röviden:

Zsolttal együtt megfogalmaztuk, hogy ez a felmenet mindenképpen a legkeményebbek közé tartozott, hacsak nem a legkeményebb volt. 5500 méterre az utolsó 200 métert fix kötelek segítségével teszi meg az ember és ezt megelőzte egy kétnapos, "lenyűgöző" gleccser menet! Le, fel morénákon, óriás és kisebb köveken keresztül. Igazán felemelő! A teherhordókkal való közös hálósátor felemelő érzéséről és az 1 hetes szagokról csak az tud némi képet alkotni aki járt a Baltorón hasonló helyzetben. De, cél a Kancsendzönga!

Terveinkhez képest 3 nappal előbb, 12-én értük el az alaptábort, 5500 méteren.

Eszembe jut egy nem jó emlékü 5500 méter. Tavaly az Annapurnán ebben a magasságban ért véget a "hivatalos" akklimatizáció!!

Körülményeink itt az alaptáborban rendezettek, mindenkinek van személyes sátra, és a csapat étkezősátra is kielégítő. Négyen vagyunk, nem szorongunk. Itt van régi barátunk, ennek a nemzetközi expedíciónak a kinevezett vezetője Oscar is (mi az egyszerűség kedvéért Kadhafinak neveztük a lenyűgözö hasonlóság miatt). Ezekben a percekben kapott egy  rossz hírt, személyesen Carlos Soriától és kíséretétől, hogy elhunyt az édesanyja. Részvétünk!

Viszont van jó hír is. Elindult a munka a hegyen. Az expedíciók sherpái építgetik az útvonalat klienseik számára, ami némi előnyt jelent nekünk is. Nagy mozgás formálódik ezen a gigászi hegyen.

15-én, Zsolt, Peti és Jaro egy kirándulást tettek az egyes tábor felé vezető szakaszon az ugynevezett vállig, 6000 méterre.

Petinek nem sikerült elégségesen akklimatizálódni és ezzel az emelkedéssel szerettük volna egyértelműsíteni, hogy föl, vagy lefele kell az irányt vennie. Aztán némi kényelmetlen éjszakával és vízhajtóval helyrebilleni látszott a probléma.

Úgy, hogy az a döntésünk születtet, az egyes tábor kiépítésében vegyen részt kellő figyelemmel. Tapasztalat az, hogy egy első föllépésnél az I-es táborban való alvásnál (6200 m.) az egészséges szervezet helyrebillenti önmagát. Így is történt, Petink helyrebillent, elmúltak a panaszok. Azalaptáborba visszaérve semmilyen akklimatizációs rendellenesség nem látszik rajta.

Reméljük, hogy ez a reakció sorozat a nagyobb magasságokban való mozgást nem gátolja többé a természetes jelenségek kivételével.

Tehát összefoglalva: Áll a magyar csapat egyes tábora 6200 méteren egy sátorral. Mindenki az alaptáborban van, jó hangulatban és hallgatja Járo lejátszóján kikerülhetetlen Karel Gott és egyéb régmúltú zeneszámokat. A Lady Karnevál- nál jut eszünkbe az Irígyes-Mirigyes-hónaljas bazseválók zseniálitása. A következő akció a kettes tábor elérése lesz 2-3 nap múlva. Ehhez az időjárási viszonyoknak is meg kell változni, mert tegnaptól havazik, ma egész nap hajnaltól. Nincs nagy meleg sem, ez egy hűvösebb régiója a Himalájának, a magasság is indokolja.

Itt az ebéd! Dalbat, valami dobozból szabadított patkányhússal. A konyhafiú mereven áll és nézi, vajon legyűrjük-e?

Egyszóval: a szakács piszkosul gyenge! Ilyen fantáziátlan szakácsunk még nem volt, de betörik azt garantálom!

Üdv a következő jelentkezésig:  KL.

Hóha! Ha valaki tud valamit Kovács Gáborról (a trekkingesünkről) Írja meg legyen kedves. Nagyon aggódunk, el ne vesszen!

Persze, tudjuk, hogy van az a pénz amelyik nem vész el. De mégis, nem vennénk a szívünkre, ha görbülne a hajaszála.

Azért tudjátok, az energia kutya vacsorája!  Na, nem Somájé, mert annál biztosabb a földön nincs!

KL.