Március 28 hajnalán, Delhibe érkezve fel kellet vennünk csomagjainkat, kimenni a reptérről és várni délutánig, amikor majd az indulási oldalon beszállhatunk Katmandu felé.

Mivel rengeteg nagy cuccunk volt, nem is terveztünk városnézést, hanem a reptér egy nyugalmasabb zugát kerestük ott alvás céljából. Jaro nagy málhái közül hamar előkerült valami jó házi pálinka és akkor jöttem rá, hogy ez nálam valahogyan lemaradt a listáról.

Ázsiában a jófajta alkohol ritka pedig az alaptábori regenerálódást, emésztést is tudja segíteni. 

Nagyobb magasságban, szintén e célból kísérleteztem és arra jutottam, hogy a kissé gyengébb likőr szerűségek tesznek ott jót a gyomornak.

Kevés pálinkánk lesz alaptábori használatra, a hegyi ellátmányról megfeledkeztem. Útközben azért akad lehetőség alkoholos italra és van, amely nekem is kedvencem lett.

A Kancsendzönga vidékén több törzs él és az egyik – a limbu, akiktől a tongbát eredeztetik.

A tongba különleges „tibeti forró sör” amellyel az avatottak már Katmanduban is megismerkedhetnek. A turista negyedben (Thamel) két vendéglőt ismerek ahol kapható, de az igazi a turista negyed szélén, a helyieknek van.

Egyre jobban elmélyedünk a készítésének titkaiba és most a származási vidékét is bejárva, megosztom az eddigi információkat.

A tongba az európai kultúra számára teljesen idegen, az erjedt kölesről kell a forró vizet szívószálal leszívni, majd addig pótolni a vizet, míg van íze. Nagyjából annyira alkoholos mint a sör, de mivel forró és szívószálas, elég hatékony. Limbu vidéken járva, láthattuk, hogy itt milyen ősi a szívószál. 

Pillanatok alatt kifaragják vékony bambuszból, ám szűrőként is helyt kell állnia, ezért az egyik végén ízület van amelyet úgy alakítanak ki hogy a köles szem ne férjen át a réseken. Söröskorsó méretű fa kupa a másik ősi kellék, ám ezt néhol helyettesítik fedeles alumínium edénnyel.

Biztosan sok féle köles van, amelyből a tongba készül, vöröses – barnás színű mikor már kész. 

Láttuk, ahogyan tisztítják, mossák, törik, főzik, szikkasztják, erjesztik, tárolják. Kiderítettük, hogy valamilyen helyi kovász szerűséggel indítják el a főtt köles erjedését, nedvesen eltéve minél tovább tárolják, annál ízesebb lesz. Egy, két hónapig érnie kell, míg fogyaszthatóvá válik.

Fogyasztása:

A fedeles kupát színültig töltik erjedt köles szemekkel, erre kell a forró vizet tölteni, amíg ellepi és kicsit ülepíti a kölest. Öt perc után a fedélen átvezetett szívószálal az aljáról el lehet kezdeni iszogatni. Nem rohanós műfaj, sokáig lehet utána töltögetni, a legjobb (bio) folyadék utánpótlás.

Nepálban helyinek számít még a:

Raksi - amelyet valamilyen lepárlással készítenek valamiből. Olyan házi bor – pálinka, amelynek a legkellemesebb íze is kellemetlen füst ízű.

Csang – serpa árpa sör: fehéres, savanykás, zavaros, enyhén alkoholos ital.

Tibeti avas jakvajas tea - nem alkoholos és alig tea, inkább erős ízű leves. Leginkább buddhista kolostorokban kínálnak meg vele.

Ezs