Az olaszok serpája is itt volt az előző szezonban is. A véleménye hasonló mint a koreaiaknak: ide jön a legkorábban a monszun. A koreaiak vannak a legjobban besózva, már az előző felmenetükkel a csúcsra törtek és csak a serpáik után jöttek le, miután a hármas tábor fölötti rész nagyon viharos volt.

Eleinte az alaptábor teljesen szélcsendes volt, de mostanában itt is megcibálja a szél a sátrakat. Hetek óta egyhangú az időjárás: délelőtt napos – szeles, délután felhős, szeles, havazós.

A legutóbbi, hétezer méterig tartó akklimatizációs túránkon a nyomtaposás is fárasztó volt, reméljük a következő, már a csúcsra tartó felmenetünk során, jobb hóviszonyok lesznek.

Az irániak már három napja vannak a hegyen, ha lehetőségük volna jól haladni, akár csúcsra is mehetnének (két iráni, egy bangladesi és három serpájuk, oxigénpalackokkal). Nagyon szeles a csúcsvidék és az előrejelzések szerint még biztosan ilyen lesz néhány napig. Vagyis a hó és szél helyzet még nagyon megnehezíti az erős serpákkal és oxigénnel ellátott csapatok dolgát is.

Ma, május 9-én a nagyon elhívatott koreaiak másodszor vágnak neki csúcsmászási szándékkal a hegynek. Mintha nem érdekelné őket a nem túl kedvező körülmények, a serpáik félnek is tőlük.

Május 12 körül érhetik el elvileg a csúcsot, ha minden jól megy akkor mi is úgy vágunk neki, hogy jobb viszonyok között, önerőből is képesek leszünk elérni a csúcsot. Csúcsmászási forgalom kezdődik a hegyen, most kell tudnunk jól taktikázni.

EZs.