Himalája Expedíció

Következzen Lajos és Zsolt beszámolója az elmúlt napok eseményeiről kitekintéssel a közeljövőre.

Lajos beszámolója:

Ma reggel 8 óra előtt megérkezett az első kiránduló a kettes táborból, a Peti.

Nagyon gyorsan, durván 2 és fél óra alatt letépett, mert félt a melegtől. Zsolt egy fél óra múlva követte. A reggeli kávét és a reggelit, már hármasban fogyasztottuk. (Ebből is következik, hogy jó formában vannak)  Azért csak ennyién,mert Jaro - velük találkozván az egyesben - úgy döntött, hogy mégis felmegy a kettesbe és holnap jön le.  Azóta el is érete és jól van. Holnap ereszkedik le közénk a többi még föntlévővel (más nációk).

Az idő pazar, éjszaka hideg napközben nagyon meleg van így holdtölte idején. A táj lenyűgöző. Ha kitart a jó idő, akkor a hármas tábor és akklimatizációs magassága következik 2 pihenő nap múlva. Mindenképpen szeretnénk nagyon és megfontoltan felkészülni a csúcstámadásra, melynek ideje május 15-e körülre várható, ha nem írja felül az időjárás, vagy egyéb, más furcsaság!

Zsolt beszámolója:

Megjártuk a Kancsendzönga első két táborát és nagyjából be tudjuk már azonosítani a még hátralévő felső kettőt is.

Úgy tűnik ide leginkább jó akklimatizáció és állóképesség kell, amelyen még nagyon aktívan kell javítanunk.

A hármas tábor elérése mostanában lesz, nekünk is a napokban ez a következő feladat.

Reggelente jó a nap hozta melegre várni, de ha így indulunk, akkor az egész útvonalat nehezíti a meleg ami fizikailag is sokkal jobban megvisel. A jól végzett akklimatizáció azt jelenti, hogy jó erőben maradunk, miközben nagy magasságokat érünk el.

A kettes tábort korai indulásokkal és ez által fizikailag könnyebben értük el. Hidegben, gyorsabban haladva rengeteg időnk maradt a táborokba, ahol a meleg elviselése volt a legnehezebb.

Az alaptáborba való visszatéréshez reggel négykor keltünk és még sötétben indultunk el. Mivel Jaro másképpen taktikázik vagy érzi magát, őt az egyes táborban találtuk hat órakor. Közepes gyengén van, de még egy napot fent töltene és lehetőleg elérné a kettes tábort. Tovább folytatva nagyjából ezer méteres színtkölömbségű ereszkedésünk reggelire elértük az alaptábort.

Petinek ehhez nagyjából nettó 2 óra kellett, nekem kb fél órával több. 2013 április 26 délben Jaró rádión bejelentkezett a kettes táborból, holnap visszatér az alaptáborba. 

Egy – két pihenőnap multán igyekszünk magasabbra.

Legközelebb az első tábor mellett elhaladva folyamatosan mennénk a kettes táborig, majd onnan a következő nap a hármas tábor elérése a cél. Úgy tűnik a nappali meleg miatt, bevállaljuk az éjszakai meneteket. Ez még szép is lehet, telehold körül vagyunk.

Ahogy az időjárás megengedte, megpezsdült a mászóélet és van fel-le mászkálás mindennap, miközben még az alaptáborba is újabb csapatok érkeznek: olaszok és indiaiak. Jó esély van időben nagyobb magasságokat elérni és ezzel akklimatizálódni. Ott vagyunk az elsők között, akik az elért magasságokban táboroznak. Ha minden így halad és lesz kedvező időjárási helyzet a csúcsmászásra, akkor az akár május közepén megtörténhet.

Túl sok pihenőnap az alaptáborban. Április 23-án megint miénk az áramfejlesztő. 19-én jöttünk le az 1-es táborból, és mentünk volna feljebb 22-től, de elég havazós napok jöttek-vannak.

Ha Szikkim felé fúj a szél a hegy tetején, akkor jó idő van, ha fordítva, akkor rossz. Apró szemű hódara hullogat, alig hagy nyomokat, többnyire a nap átsüti a felhőket és olyan mintha esne, rögtön olvad a hulló hódara.

22-reggelre 15 cm friss hó borította az alaptábort. A serpák napok óta készülődnek a kettesig, de nem fel, hanem lefele indultak a havazás hatására, mert folyamatosan teherhordó hiány van. Tcheramból van mit felhozni.

23-ra reggel kitisztulni látszik, de már délelőtt újra felhősödik, a fennmaradó sherpák elindultak az egyes felé. Ha tovább javul az időjárás, 24-én nekivághatunk mi is, és ha jó haladunk elérjük legalább a kettest, amely valahol 6400 méter körül van.

EZS

Érdekes az információ áramlása. Utunkon az alaptábor felé volt elég sok bizonytalan, lehet, talán.

Az utolsó dzsippel elérhető falu nevét jó ideig nem tudtuk kideríteni, kérdéseink, térképre bökdöséseink is talánokba fulladtak. Míg végül kényszert éreztünk, hogy kiderítsük valahogy a falu nevét, hogy megoszthassuk az ott lakókkal (Kanidingbe!!!).

Ez után már a térképeinken jól követtük útvonalunkat. Az alaptáborhoz közeledve érdekes információk szivárogtak az előttünk felvonulókról: egy hegyre indul a kínai, meg a dél koreai csapat. 

Valószínűleg nehezen férnek meg egymással. A hegyen már kitört a háború, a koreaiak elhagyják a vidéket!

Furcsának és valószínűnek tűnt az egész, amelyben talán ugye arra kellett volna figyelni, hogy ellenséges országok csapatai ne egy szervezésben, egymás közelében legyenek.

Kicsit feljebb, már módosult a történet, de még mindég bizonytalan volt, hogy levonul egy expedíció vagy sem az idény elején.

Az alaptábort elérve az derült ki, hogy a dél koreai csapatnak volt egy nepáli vezetője (az alkalmazottjuk) vele rúgták össze a port, ő hagyta el a vidéket.

A következő nap az alaptábort avató ünnepségen mindenki ott volt. Csak a kínai csapatnak van női tagja, az ő nyakában a dél koreaiak kendőjét látom. Mit sem sejtenek a kósza hírek által elszabadult fantáziánkról. Úgy találtuk, hogy a hegyen béke és együttműködés van.

EZs.

Március 28 hajnalán, Delhibe érkezve fel kellet vennünk csomagjainkat, kimenni a reptérről és várni délutánig, amikor majd az indulási oldalon beszállhatunk Katmandu felé.

Mivel rengeteg nagy cuccunk volt, nem is terveztünk városnézést, hanem a reptér egy nyugalmasabb zugát kerestük ott alvás céljából. Jaro nagy málhái közül hamar előkerült valami jó házi pálinka és akkor jöttem rá, hogy ez nálam valahogyan lemaradt a listáról.

Ázsiában a jófajta alkohol ritka pedig az alaptábori regenerálódást, emésztést is tudja segíteni. 

Nagyobb magasságban, szintén e célból kísérleteztem és arra jutottam, hogy a kissé gyengébb likőr szerűségek tesznek ott jót a gyomornak.

Kevés pálinkánk lesz alaptábori használatra, a hegyi ellátmányról megfeledkeztem. Útközben azért akad lehetőség alkoholos italra és van, amely nekem is kedvencem lett.

A Kancsendzönga vidékén több törzs él és az egyik – a limbu, akiktől a tongbát eredeztetik.

A tongba különleges „tibeti forró sör” amellyel az avatottak már Katmanduban is megismerkedhetnek. A turista negyedben (Thamel) két vendéglőt ismerek ahol kapható, de az igazi a turista negyed szélén, a helyieknek van.

Egyre jobban elmélyedünk a készítésének titkaiba és most a származási vidékét is bejárva, megosztom az eddigi információkat.

A tongba az európai kultúra számára teljesen idegen, az erjedt kölesről kell a forró vizet szívószálal leszívni, majd addig pótolni a vizet, míg van íze. Nagyjából annyira alkoholos mint a sör, de mivel forró és szívószálas, elég hatékony. Limbu vidéken járva, láthattuk, hogy itt milyen ősi a szívószál. 

Pillanatok alatt kifaragják vékony bambuszból, ám szűrőként is helyt kell állnia, ezért az egyik végén ízület van amelyet úgy alakítanak ki hogy a köles szem ne férjen át a réseken. Söröskorsó méretű fa kupa a másik ősi kellék, ám ezt néhol helyettesítik fedeles alumínium edénnyel.

Biztosan sok féle köles van, amelyből a tongba készül, vöröses – barnás színű mikor már kész. 

Láttuk, ahogyan tisztítják, mossák, törik, főzik, szikkasztják, erjesztik, tárolják. Kiderítettük, hogy valamilyen helyi kovász szerűséggel indítják el a főtt köles erjedését, nedvesen eltéve minél tovább tárolják, annál ízesebb lesz. Egy, két hónapig érnie kell, míg fogyaszthatóvá válik.

Fogyasztása:

A fedeles kupát színültig töltik erjedt köles szemekkel, erre kell a forró vizet tölteni, amíg ellepi és kicsit ülepíti a kölest. Öt perc után a fedélen átvezetett szívószálal az aljáról el lehet kezdeni iszogatni. Nem rohanós műfaj, sokáig lehet utána töltögetni, a legjobb (bio) folyadék utánpótlás.

Nepálban helyinek számít még a:

Raksi - amelyet valamilyen lepárlással készítenek valamiből. Olyan házi bor – pálinka, amelynek a legkellemesebb íze is kellemetlen füst ízű.

Csang – serpa árpa sör: fehéres, savanykás, zavaros, enyhén alkoholos ital.

Tibeti avas jakvajas tea - nem alkoholos és alig tea, inkább erős ízű leves. Leginkább buddhista kolostorokban kínálnak meg vele.

Ezs

Nepál hindu királyság, ahol a feudális rendszert „demokráciára” cserélték. Ez nagyjából annyit jelent, hogy most már nem lehet tudni olyan biztosan, hogy ki a legnagyobb király, de sok kis királynak kell közel lennie a tűzhöz.

A nepáli nyelv és kultúra gyakorlatilag az indiai hindu hegyvidéki verziója. A hegyek, völgyek viszont sokkal jobban megosztják ezt és rengeteg külön nyelvű és kultúrájú törzs lelhető fel a Himalájában. 

Ezek egy része tibeti eredetű, de a magyarság számára a legérdekesebb az a Magar törzs, amelynek a Dhaulagiri és az Annapurna hegyvidékén vannak falvai. Nepál történelmében volt nagyobb befolyásuk is, míg mostanra visszaszorultak. A nepáli hinduhoz hasonló nyelvben az ezer :azsar, egy: eg és még lehetnek hasonlók ezekre csak én figyeltem fel.

Nepálban még nem ismertek az etnikai konfliktusok, mint ahogyan nincsenek, vallási eredetű ellentétek sem. Legalábbis ezek európai vagy világ méretű problémái itt nem látszódnak.

Az alaptábor felé vezető gyalog utunkon Nara a kísérőnk, ügyintézőnk. A Serpák területéről, Solo Khumbuból  (völgy a föld legnagyobb hegyei alatt, a Himalája déli oldalán) való, természetesnek vettem, hogy serpa, de mondta, hogy egészen más „mongoloid” a „thamal” törzs tagja. 

Az ezer évvel ezelőtt széteső tibeti birodalom meghatározta a Himalája területein lakó törzsek kultúráját, vallását így még ma is, ha külön nyelvük is van, nagyrészt megértik egymást. Például a néhány száz éve Nepálban letelepülő nomád serpa törzs tagjai értik a ma Pakisztánhoz tartozó Baltisztáni (a Karakorum hegyvidéke) balti nyelvet.

Narát faggattam a törzséről, válaszai: a thamal törzs, néhány faluból, néhány házból áll, összekeveredve a serpákkal. Régebben (évtizedek) még többen voltak, de ma már alig van aki beszéli a nyelvüket. Ő negyven körüli lehet, a szülei beszélték a nyelvet, de ő már nem. A thamal már csak származást jelent, kultúrát, hovatartozást nem.

Érdekes hogy a méltán híres serpák is a nepáli nyelvet beszélik többnyire, talán a zártabb völgyek falvainak lakói tartják meg nyelvüket és vele kultúrájukat. 

Néhány nepáli törzs, amelyekkel kapcsolatba kerültem: serpa, gurka, gurung, magar, arjan, limbu, rai. Azt sem tudom, hivatalosan hány (nagyon sok) törzs lehet, de szomorú látni az általam ismertek elsorvadását.

Minden kultúra közös emberi érték kellene hogy legyen. Még csak erőszakos asszimiláció sincs 

Nepálban, mégis önkéntes beolvadás van és évtizedek alatt gyakorlatilag megszűnik a törzsek tarkasága. Talán egy – két generáció emlékezik származására.

EZs.