április 19.:

Ma hajnalban 3 órakor Zsolt is felment az egyesbe és az ott várakozó Petivel továbbvitték a kettesbe a sátrat és a felszereléseket. Ilyen módon megszűnt az egyes táborunk, nincs is rá szükség!

Az idő remek. Ezen fölbuzdulva az összes koreai és sherpáik meg az oxigén palackjaik elindultak fölfele, egyenesen a csúcsig. Ez igen! gondolom a hármas tábort azért útba ejtik, mert ott még senki sem járt (6900-7000 méter körül).

Ez ám a hegymászás, ha van sok oxigéned, meg sherpád (pénz, agyvelő) szinte bármilyen hegyet megmászhatsz ripsz-ropszra, nem kell sokat törni magad. Ez mára már a Himalája mászás szégyene! Ha a repülő ipar egy kicsit összekapja magát, mászó se kell, letesz egy helikopáter akármilyen csúcsra egy palack oxigénnel fél órára és pózolhatsz a családnak. Nem a motorbicikli meg a lóvasúttól lett hová a világ, hanem ettől! 

Ma estére kiderült, hogy nem olyan egyszerű a világ. Nem sikerült utat taláni a gleccseren a hármas tábor felé. Óriási hasadékok lettek tavaly óta. Az is lehetséges. hogy létrákat kell hozatni helikopterrel. Nem is szeretnék belegondolni mennyi idő!

Azért, holnap még egy nagyobb különítmény tesz kísérletet, Zsolt és Peti is beszáll, mert a helyi szemek időnként csalókák. Derült ez már ki! Ezért Járo nem indul föl reggel.