Himalája Expedíció

Zsolték fönt vannak a kettesben, holnap irány a hármas. Pontos adatokat csag a GPS mérés után mondok, de úgy 6900 m. körül.

Az a terv, hogy holnapután fölé mennek a hármasnak egy kis terepszemlére és szintnyerésre, talán 7300-400 ig. de tábort nem állítanak, nem cipelnek föl semmit. Aztán onnan le, beosztás szerint az alaptáborig. Pihenés és alkalmas ídőjárás esetén irány a csúcstámadás akció. Ehhez 4 jó nap kellene. Ha több van az nem árt.

A csúcstámadás tervezett részletei: 1. kettes. 2. hármas, majd azt tovább víve, támadó sátorként fölállítva a négyes (7400-500 méteren) ottalvás és éjszaka onnan irány a csúcs és oda vissza! Azután beosztva, bontva, szépen le a Bc.-be!

Ez az előterv, meglátjuk hogyan sikerül.

Jó esélyek vannak ami az emberi feltételeket illeti:

Zsolt egyre jobb formába kerül, szinte a régi énje szerint alakul. Egyre összetettebb és erősebb, jó az akklimatizációja, azt gondolom beért a hegyhez. Semmiféle láb- probléma nem jelentkezik, sebessége is szinte a régi. Nincs gyomor, torok és egyéb gond!

Péter: Hasonlót tudok mondani róla is. Az akklimatizációja összeállt ehhez a magassági szinthez (7000-ig) Remélem a további emelkedéseknél, már nem lesz gond. Gyors, jó technikájú, csak így tovább. Azt látom benne van a csúcs, ha a 8000 méter és egy kis "ide nekem az összes hegyet" túlkapás nem löki hanyatt!

Jaro: lassan följavult a sebessége és együtt halad a csapattal. Tapasztalt, jó mászó, reméljük meglesz az első nyolcezrese!

Zsolt gondolatai:

Egy éve veszítettük el Tibit.

2012 május 5-én, reggel csak nekem volt alkalmam elbúcsúzni tőle. Egyáltalán nem véglegesnek szántuk azt a búcsút. Még talán egy kicsit ingerültek is voltunk. Kényelmetlen éjszakáink és fárasztó nappalaink voltak az Annapurnán, míg a méteren töltött éjszakánk után döntött a visszafordulásról.

Hosszasan egymást segítve – akadályozva pakoltunk, míg egyszer csak a velünk együtt lévő csapatok mind elindultak felfelé. Nekem igyekeznem kellett utánuk. Tibi útban volt.

Kicsit ingerült, türelmetlen lehettem, de egymást átölelve, válveregetve, minden jót kívánva búcsúztunk el, amely után ő lefele indult.

Nem véglegesnek szántuk, de az lett és bennem nagyon felértékelődött.

Lajos gondolatai:

Képek!

Valahányszor csak ránéztem, mindíg Woyczek Kurtyka jutott eszembe. Ez a hasonlóság! Persze sapkában, pehelyben, szemüvegben meg fáradtan még inkább! Az étkező sátor homályában, két drót a fülben. Másfél méterről se hallott meg semmit. Beethowen, Mozart, vagy Brams mindent kizárt. Hiába, a klasszikusok erősek. Ha sikerült a hangzárat föltörni, naív, segítő mosollyal jött a zavart kérdés-tessék?

Még egy kép: Teljes menetfelszerelés, 2 síbot, hátizsák, szemüveg- nap is-, alsó sapka, nagykarimás sapka, áll alatt fixálva, rajta sisak -kissé ferdén-. Ajánlottam a kollekció kiegészítéséhez svájci sapkát a kupac tetejébe. Csak eresztett mosolygás jött válaszul. Azt hiszem így láttam utoljára Tibit, indulásra készen. A harmadik nyolcezres expedícióján.

Hangok!

....úgy döntöttem visszafordulok, lemegyek az alsó hármasig, nem érzem magam készen a csúcstámadásra.

- Persze, helyes döntés. Pihenés a kis-hármasban és holnap Zsolttal le!

Du. fél 5.,....Mégis lemegyek a kettesbe, az kényelmesebb, jobban lehet pihenni. A kuloarban vagyok egy kicsit sok a friss hó, mellig ér, nem találom a fix kötél másik végét, de meglesz és megoldom , ne izguljatok a kettesből jelentkezem, helló!

Ezt hallottam utoljára Tibitől!

Nyugodt utad legyen tovább a "kettes" felé Tibi!

Horvát Tibor emlékoldala

Tegnap nem tudtunk a kommunikációval foglalkozni, mert elromlott az új agregátor berántó szerkezete. Sin barátommal egész nap szereltük, még ma reggel is. Most megy!

A sherpa probléma, bizony az is időszerű, hallottunk simone Moroék ügyéről is. Véleményem szerint, ha ebben a szezonban, illetve a végén nem születik a sherpákat foglalkoztató irodák és a mászók között egy ezirányú egyeztetés (össz. Himalájára vonatkozó, Nepali Alpin Szöv., vagy Turisztikai Minisztérium) akkor komoly bonyodalmakra számíthatunk a közel jövőben! Legfőbb probléma egy generáció váltás és a színvonal hírtelen esése a szolgáltató részéről. Ebben a sherpáknak nagy szerepük van! Azt veszem észre, hogy az amúgy színvonalas Sewen Summit szolgáltatási rendszere is jelentősen visszaesett. Nincs ellenőrzés, fiatal tapasztalatlan és felkészületlen a gárda java, tiszteletlen és pökhendi.A régi, tapasztalt erők kikoptak! Utaltam már a szakácsra, aki teljesen felkészületlen és pofátlan. Lecseréltük, nem ő a szakácsunk, csak ez 3 hetes leisztung, haragvással és vitákkal. Miközben a paradicsomleves: melegvízben leforrázott! , égetett, büdös, fokhagymalé! (paradicsom semmilyen formában nincs benne!) Naponta 2x is, ha úgy gondolja! Tehát szolgáltatás! Elsőfokon hiányzik az ellenőrzés. Az irodák gomba mód szaporodnak és ezzel hígul a szolgáltatás színvonala is!

Van ellenpélda is. Itt ténfereg közöttünk, a másik közösségi sátort ékesíti sőt, ennek a nemzetközi csapatnak a vezetője (papíron), egy Európai illetőségű mászó! Tavaly az Annapurnáról lejövet, jégcsákánnyal támadt egy perui társára, mondván az ellopott tőle ezt s azt. Ha nincs a helyszínen Erőss és Földes és nem lépnek közbe,ki tudja, hogyan végződik az affér, talán meg is öli?

Szóval, hallunk ilyesmiről is, nem árt egy alapos egyeztetés!

Mindezek után, túl vagyunk egy kiadós,szeles hóviharon, esett 15-20 centi és jó az idő. Még kicsit szeles, de holnap el lehet indulni a hőn várt hármas tábor felé és 2 nap múlva, akár egy jobb túrával el lehet érni a négyes környékét úgy 7500 méter körül és be lehet fejezni az akklimatizációt. A következő körben indulhat a csúcstámadás a részünkről. Azért emelem ezt ki, mert a többiek, az oxygénesek nagy valószínűséggel 1-2 napon belül nekilódulnak és nagy lesz a tülekedés a csúcszónában. Véleményem szerint a többség nincs fölkészülve, de ez legyen az ő gondjuk! Az oxygén palack és a sherpa kíséró nagy úr! Tehát: holnap hajnalban a kelő nap előtt indulás a kettesbe és holnapután a hármasba: Jaro, Erőss És Peti!

Még mindig alaptábor! Azzal a kis hírújsággal, hogy koreai barátaink keményen dolgoznak és el is érték a hármas tábort. De nem akárhogy!

Történt ugyanis, hogy sherpáik munkakedve egyre csökkent és már nem akartak tovább dolgozni, főleg fejlámpa fényben. Mit tesznek erre az elhivatott, motivált, kemény dél-koreai kollégák? Hirtelenjében jól elvertek 2 dezertáló sherpa komát és helyreállt a rend, ment minden, mint a karikacsapás, van hármas (a kulcshelyzet) mehet a csúcsirány.

Kis kitérő még a sherpákra! Hígul a mezőny. Tele vagyunk fiatal, pökhendi legényekkel, akik jóval többet hisznek magukról. Illetlenek, tiszteletlenek, tudatlanok. Nem kell csak a szakácsunkat és udvartartását említeni. Persze van 1-2 rendes is. De a tendencia ez! Nem árt egy kis rendreutasítás, hamár fizetnek nekik! Rohamosan kezdik elfelejteni, hogy a megélhetésüket fedezik az expedíciók, trekkingesek és egyéb kirándulók, utazók. Az alaptábori legények is naphosszat lődörögnek, hallgatják a telefonzenét, a budiból kidől a szar, nincs kézmosó csak bizgatásra és egyre több minden csak bizgatásra. Régebben ez magától értetődő volt. Régebben! Most meg újabban van! Vagy itt is égtáji problémák vannak: a Himalája legkeletibb nyolcezresénél vagyunk. Hacsak az nem?

Ha semi éghajlati tényező nem gördít akadályt, holnap hajnalban útrakel a csapat, irány a hármas tábor!

április 30.:

Kicsit megrekedt a népség lendülete! Kiderült, hogy a hármas tábort nem lehet egykönnyen elérni, nagyon szétnyíltak a hasadékok. Új utat kell keresni, részint meg is van, csak lesz előtte 1 nap pihenő, úgyis rosszabb idő lesz holnap. Meg aztán több kötél és tartozék kell föl.  Szinte mindenki lejön. Zsolt és Peti is lejön délutánra, nem pöcsöl a kettesben. Most beszéltem Zsolttal, este együtt vacsorázunk!

Mi Jaroval megettük a sherpasztyút, kiköpdöstük a zsíros, rághatatlan mócsingokat és egyszercsak jól laktunk. Ez kell nekünk, a jó kaja. Hagytunk Zsoltéknak is bőven, hadd egyenek a kiadós taposás után, megérdemlik!

Az ember gondol a társaira!