Nyugovóra jutott az alaptábor.

Utoljára még a hármas tábor elérésének nehézségei borzolták a kedélyeket. A koreaiak úgy erőltették, hogy már a csúcsot is szerették volna elérni. Végül május 2-án sikerült is utat találni a hármas tábor magasságához, de mivel szeles, viharos, többet havazós időjárás lett, mindenki leszivárgott a fenti táborokból.

Talán már nem jön újabb csapat, hallani lehetett indiaiakról is, de egy bangladesi lehet az, aki az irániakkal együtt van.

Próbálom összefoglalni a csapatokat:

  • A sevensumits szervezésben: - 2 spanyol( Oscar Kardiach, Luis), 3 kínai, 6 koreai, 4 magyar (1 szlovák),
  • Thamserku szervezésben: Carlos Soria és csapata négy spanyol és serpáik.
  • Külön szervezésben: két iráni + egy bangaladesi és olaszok érkeztek utoljára négyen.

A serpák és az alaptábori emberek számát megsaccolni is nehéz. Nagyjából mindenkire jut egy serpa, ezt az arányt csak mi rontjuk, de talán sikerült megbeszélni és nem lesz belőle több feszültség.

A különböző szervezések serpái együtt dolgoznak és beosztják, hogy mindenki vegye ki a részét az útvonal kiépítéséből. Egyelőre arra jutottunk, hogy most, mivel az akklimatizáció nagy részén túl vagyunk mi is besegítünk akár a cipekedésbe, akár az útvonal építésbe. Ezt már próbáltuk is a hármas felé a koreaiakkal, csak nem nagyon volt ott, akkor amiben segíteni.

Még hátra van a négyes tábor és a csúcsmászás, ha lehet mi is viszünk fel köteleket.

Az olasz csapatból csak nagyon keveset láttam, amikor elmentem a sátruk mellett az egyes táborban április 29 reggel. Pedig náluk is van egy nő, az irániaknál még egy. Így az alaptáborba a kínaival együtt összesen 3 nő van.

Az iráni lány jól beszél angolul és amint megérkezett, mindenkivel felvette a kapcsolatot az alaptáborban. Rólunk már mindent tudott, trekkingesünk, Kovács Gábor minden részletről felvilágosította, amikor találkoztak útközben. Gábor lefele tartott a vidékről, az irániak meg fel. Úgy érkeztem le a hegyről, hogy hópárducként üdvözölt. Irániakkal szinte mindig találkoztunk expedícióinkon és így van néhány közös ismerősünk is. Sajnos tőle tudtam meg, hogy Mehti Amidi az előző nyáron eltűnt egy viharban a Mont Blanckon. Együtt voltunk 2011 tavaszán a Lhotse csúcsán, barátkoztunk.

A koreaiaknál van egy rokkant mászó is. Mind a tíz ujja lefagyott 1991-ben a Denalin. Több nyolcezres csúcsa van és e mellett még síel is. Kimnek hívják, ez Koreában olyan Pista szerű – gyakoriságú név.

A kínaiak, közvetlen szomszédjaink, kedvesek, szeretnek fotózkodni, de keveset lehet velük beszélni kommunikációs nehézségek miatt. Pekingiek, a nőnek öt éves gyereke van, hetente mossa középhosszú fekete haját. Serpával oxigénnel mennek majd csúcsra, miután egyszer voltak a kettes táborban.

Az iráni lány (Pillangó a neve) néha túl sok információval is szolgál: május másodikán azzal jött, hogy fent a koreaiak összeverekedtek a serpákkal. Utána volt alkalmunk puhatolózni, hogy mi is volt, de semmi, legfeljebb vita. Az viszont igaz, hogy az Everesten volt némi balhé nemrég. Több forrásból is halható, hogy az útvonalat építő serpák összekaptak olyan mászókkal, akik serpa nélkül, más utakon jártak arra. A kereskedelmi expedíciózás nagyiparrá vált, amelyből a serpák egyre nagyobb szeletet igyekeznek hasítani. Elég agresszívvá válnak olyanokkal szemben, akik nem ügyfeleik. Eddig ez leginkább lopásokban nyilvánult meg velünk szemben (2002 – sátrunk, felszereléseink az Everest déli nyeregben, 2005 – sisakjaink a K2 egyes táborában, 2011 – jégcsákányom a Lhoce csúcsa alatt), de tudunk ennél súlyosabb esetekről is másokkal szemben. Összességében, sajnálatos, hogy szabályozatlanul rossz irányba halad a hegyivezetős biznisz a Himalájában, amelynek már van jó néhány kemény története.

Uli Steck és Simone Monro elégé meghatározó személyiségei a jelenlegi expedíciós élvonalnak, hogy talán a most velük történt balhé felhívja a figyelmet reálisabb szabályozás szükségességére.

Május 5-én nekivágunk mindhárman és a délelőtt során a kettes táborba szeretnénk érkezni. Nem teljesen kedvezőek a hóviszonyok, meg az időjárás, de talán sikerül 6-án a hármas tábort is elérnünk.

Elvileg ez lesz az utolsó akklimatizációs túránk, amelyet az alaptáborba kipihenve, május közepe előtt mi is alkalmasak leszünk a csúcsmenetre.

EZs