Fotó: Barabás László

Budapest - Szemlő-hegyi-barlang hegymászó és barlangász emlékhely, 2013. május 29.

A Szemlő-hegyen lelt végső nyughelyre Erőss Zsolt és Kiss Péter

Gabay Balázs cikke az mno.hu-n 

A Kancsendzöngán eltűnt Kiss Péter eltökéltségét olimpikonokéhoz hasonlónak titulálták budapesti búcsúztatásakor. Elhangzott, egyelőre nem látni olyan magyar hegymászót, aki be tudná fejezni a nyolcezresek meghódítását. 

Mondhatni stílszerűen, mászni kellett ahhoz, hogy az ember végső búcsút vegyen Erőss Zsolttól és Kiss Pétertől. A Kancsendzöngát meghódító, az ereszkedés közben eltűnt két magyar hegymászóra több százan emlékeztek szerda este, a Szemlő-hegyi-barlang fölötti dombon. A magaslaton egy jókora obeliszk áll, melyre tucatnyinál több nevet véstek már fel, ők a magyar hegymászó- és barlangászközösség jeles képviselői voltak. Az emlékhelyet övező kődarabok – mindegyik egy-egy elhunyt szellemét hivatott megőrizni – mellett gyertya és mécsesrengeteg gyulladt szerdán. Kollégái, a barlangi mentők, egykori mászótársak és ismerősök búcsúztak el Kiss Pétertől és Erőss Zsolttól.

„Amikor egymás mellett ültünk a föld mélyén egy sziklán, és csak az esővíz csöpögésének egyenletes hangját hallgattuk, egyetlen szó nélkül is tudtuk, hogy életünk egyik legszebb pillanatát éljük át Péterrel” – idézte fel 2007 óta datálódó közös emlékeik közül a legszebbeket Szabó Lénárd barlangi mentő. Méltatásából kiderült, Kiss nem volt mindig közösségi ember, ami eleinte megütközést keltett a társaikra valódi támaszként tekintő barlangászok körében. Ez idővel megváltozott, Kiss megnyílt, és a csoport központi figurájává vált. Ugyanakkor korábbi szemlélete nagyban segítette őt abban, hogy első magyarként megmássza az Alpok összes 4000 méter feletti csúcsát. „Az elszántság, ami benne volt, csak olimpikonjaink eltökéltségéhez hasonlítható” – fogalmazott Szabó. Hozzátette, a vele eltöltött szép idők emlékeiből egy-egy darabot minden mászás alkalmával magukkal visznek majd a barlangász társak. 

– Erőss Zsoltnak a kancsendzöngabeli volt a tizenhatodik Himalája-expedíciója, míg Kiss Péternek az első – hívta fel a figyelmet Vörös László. A Cinó becenévre hallgató 59 éves hegymászó tagja volt az első magyar csoportnak, amely 8000 méter fölé jutott a Himalájában 1987-ben. Az egyik legtapasztaltabb hazai oktató az elhunytak méltatásakor kijelentette: igenis felelősség terheli a szervezőket és az expedíció tagjait is abban, hogy fiatal, kevés 8000 méter feletti ismerettel bíró sportoló is csatlakozhatott az expedícióhoz. Ez korábban nem így volt: a hegymászóknak előbb 5000-es, majd 6000-es és 7000-es csúcsokra is fel kellett kapaszkodniuk ahhoz, hogy 8000 méter fölött próbálkozzanak. Ugyanakkor megjegyezte, Kiss Péter sportemberi és emberi nagyságát bizonyítja, hogy egyrészt feljutott a Kancsendzönga tetejére, majd bevárta Erőss Zsoltot az ereszkedés közben, és a végkimerülés határán is megpróbált segíteni rajta.

A magát a magyar hegymászás archivátorakánt aposztrofáló Kunos Gábor beszédében felsorolta, hogy kik azok, akiknek a nevét azért őrzi a Szemlő-hegyi obeliszk, mert nem tértek vissza az Alpokból, a Himalájából és a pakisztáni csúcsokról. Az MNO-nak a búcsúztatást követően elmondta, bár Erőss Zsolt és Kiss Péter családja minden bizonnyal másképp látja, de a hegymászók is a Kancsendzöngához hasonló helyen képzelték el végső nyughelyüket. – Ettől függetlenül persze ők sem meghalni mentek a Himalájába – fűzte hozzá. Fájó tény, hogy Kiss a legfiatalabb magyar, aki nem tért haza egy külhoni expedícióról.

Hogy a két sportoló halálával mi lesz a sorsa a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozatnak, egyelőre nehéz megmondani. A „projekt” – ahogy Kunos is megfogalmazta – Erőss Zsolt teljesítményére épült, hozzá hasonló, nyolcezer feletti tapasztalatokkal rendelkező magyar mászó szinte alig van. Természetesen ezekben a hetekben még nem az a legégetőbb kérdés, hogy mely honfitársunk hódíthatja meg a maradék négy nyolcezrest, de jelenleg nem látni olyan sportolót, aki Erőssék nyomába érhetne.