Még mindég jobb úgy felmenni a hegyre, hogy magasabban szél van és nincs esély a csúcsvidékre, mint az alaptáborba tölteni a pihenőnapokon túli unalmas napokat.

Miután 5-én nekivágtunk, követtek minket az olaszok hárman, két serpával. A kettes tábor elérését, már nehezítette a meleg. A befújt nyomokat kellett sejteni, ott tartott jobban a hó. A délutáni elromló időben, értek fel a serpák, majd egyesével az olaszok. A fiatalabik serpa nagyon ismer minket, tudja, hogy mikor mit másztunk. Együtt voltunk a Manaslu csúcsán, ő oxigénes Japán expedíció segítőjeként és tanúja volt a lefelejövetben bekövetkezett balesetünknek (Szabó Levente kicsúszása). Tudja, hogy akkor még normális lábaim voltak.

Május 6-án reggel öt körül vágunk neki a következő szakasznak. Elég hideg menetek ezek és érzem, hogy a ballábam el tud fagyni. A még hidegebb csúcsmenetre jobban szigetelnem kell a bakancsom. A műlábas helyzetemet jól tudom kezelni, szigetelni, úgy érzem ott sikerült már korában megszüntetni az elfagyás veszélyét.

Az alaptáborban megbeszéltük irodánk vezető serpájával, hogy besegítünk nekik a cipekedésbe, elejét véve ezzel a serpa nélküliségünk problémájának. Érdekes, hogy éppen az Everest felé vivő útvonal kettes táborában (2011-Lhoce expedíció), ahol az idei szezonban a sztár mászók összebalhéztak a serpákkal, ismertük meg a Sevensummits irodát. Mi serpa nélkül voltunk, általában jól lefáradva és amikor Tibi elment felderíteni használható víz folyást, azzal tért vissza, hogy a közelünkben van egy nagy konyhasátor, kedves , vendégszerető serpákkal, ahová belehet térni egy italra. Ez a hozzáállás logikusabbnak tűnik az ügyfélszerzés szempontjából is.

A köteleket, amelyeket a hegyen rögzítenek, nagy 4-5 kilós gurigákban lehet szállítani. A kettes tábor fölött van letéve két ilyen guriga, azt kellene felvinnünk a hármas táborba. Peti innen egyedül viszi a sátrunkat, nekem meg Jaronak kell serpáskodni. Gyakran mélyre szakadok a hóban, még ha van is nyom előttem. Az olaszok serpái utolérnek, majd az utolsó rövid szakaszon elkerülnek minket. Elég későre, délután két órára, felhős, szeles körülmények között érjük el a tábort.

N27’41”2012 E88’07”906 6975m – ezt kerekítjük 7000 méterre.

Van időnk kipihenni magunkat, a serpákkal megbeszéljük, hogy akár másnap még dolgozhatunk együtt a tovább vivő útvonalon. Már könnyebb terepek jönnek és csak kevés kötél kell. A következő nehezebb szakaszok a négyes - utolsó tábor és a csúcs között vannak.

Május 7- reggel viszont elég viharos, hideg. Mindenki pakol és indul lefelé. Süppedős hóban fokozottan hátrányos a helyzetem, lassan fog menni, fáradt is vagyok, de bőven van idő elérni az alaptábort.

Az egyes tábornál találkozunk a felfelé tartó iráni csapattal és lent az alaptáborban is többen fontolgatják az edzőtúrát, mert ez a szeles idő nagyon beállt és jelenleg nincs olyan időjárás jelentés, amely javulást mutatna. Túllendültünk az alapvető akklimatizációs szinten, a legtöbbet mozogtuk a környezetünkben, reméljük lesz alkalmunk próbálkozni a nagyobb magasságokkal.

Amint javuló változást mutat az előrejelzés, tömeges indulás lesz a csúcs felé.

EZs