Himalája Expedíció

6184 métert mutat a gps, ezt kerekítjük 6200-ra.

N 27’40,782

E 88’06,884

Április 18-án indulunk és már az elején a legáltalánosabb hibával: későn.

A vállig már bejártuk az utat 15-én nagyon jó körülmények között. Leginkább a kemény jól járható felszín volt biztató. Akkor 9 órakor indultunk és délre értünk fel, miközben az időjárás ködös, havazósra váltott.

A hegygerinc mögül felkelő nap reggel hétkor süt a sátrainkra. Nyolcra időzítettük a reggelinket és  mivel elég hamar elérhető az egyes magashegyi tábor, nem siettünk a pakolással sem. Végre 11 körül indulunk, ám az első havas lejtőn már érezni, hogy nem csak a meleg hátráltat hanem a beszakadóssá vált hófelszín is. Bosszankodok, hogy már megint magas lett a kényelem ára, mivel a korai indulást a hideg kényelmetlené teszi.

Nagyobb hátizsákokkal és nehezebb haladással mint először, de most is három óra alatt elérjük a vállat. Majd indulunk tovább a meredek gleccserfalak felé. Délutánra minden mozgás megszűnt a hegyen, csak mi araszolunk köves, mélyhavas, meredek majd jégfalas terepeken.

A gleccserfal áthajló tetején átmászva már csak kisebb séta és egy óriás hasadék peremén találjuk az első tábor sátrait, amelyet az előző nap hoztak fel.

A délelőtti meleg ingadozva átcsap szeles felhős hidegbe, miközben még néha előbukkan a nap. 

Több sátor áll, eldöntjük, hogy az általunk felhozottat csak reggel állítjuk fel. Csak mi vagyunk bárhová befekhetünk, pihenünk, főzünk.

Az alvásra kisebb hálózsákot hoztam fel, amelyet pehelykabáttal kell kiegészíteni. Viszonylag működik, de még kicsit fejleszteni kell a rendszert, kicsit fáztam.

Péter elindulását egy kisebb vita előzte meg, mivel úgy tűnt nem tud kelőképpen akklimatizálódni és így nagy kockázata is lehet tartósabban még magasabban lenni. Kondival jól bírja és nincs is baj míg mozgásban van, de amint megérkezünk, elég rosszul néz ki és a pulzoximéter is igazolja, hogy nagy a terhelés a szervezetén.

Kérdésesé vált, hogy le vagy fel menjen, mivel elég kondis és felfelé szeretne menni, elfogadtuk és szerencsére az első tábor közel 6200 méteres magasságában is jól volt.

Április 19 délelőtt gyors iramban lejövünk az alaptáborba. Fárasztó volt az első tábor elérése, ottalvás, lejövés, amely fontos része az akklimatizációs folyamatunknak.

EZs

Erőss Zsolt telefonos jelentése szerint a csapat három tagja (Erőss Zsolt, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) kiépítette az I. tábort majd visszatért az alaptáborba. Áramuk még még mindig nincs, a napelemek sem nagyon működnek. Valamennyi energiához mégis hozzájutottak, így holnap részletesebb beszámoló és fényképek várhatóak.