Himalája Expedíció

A 4bakancs.com telefonos (skype) interjút készített a Katmanduban lévő Kollár Lajossal. 

A felvétel itt hallgatható meg, sajnos a rossz internet kapcsolat miatt a minőség nem a legjobb és végén áramszünet miatt hirtelen meg is szakadt.

UPDATE!

Elkészült az interjú második része, itt hallgatható meg.

Kollár Lajos tájékoztatása szerint hat nap utazás után 2013. május 30. este az expedíció (Kollár Lajos és Jaroslav Dutka) megérkezett Katmanduba. A következő napok a hivatalos ügyek intézésével és az összes lehetséges dokumentum begyűjtésével és feldolgozásával fog telni. 

Előreláthatólag június 4-én érkeznek Budapestre, ahol hamarosan sajtótájékoztatót tartanak.

Fotó: Barabás László

Budapest - Szemlő-hegyi-barlang hegymászó és barlangász emlékhely, 2013. május 29.

A Szemlő-hegyen lelt végső nyughelyre Erőss Zsolt és Kiss Péter

Gabay Balázs cikke az mno.hu-n 

A Kancsendzöngán eltűnt Kiss Péter eltökéltségét olimpikonokéhoz hasonlónak titulálták budapesti búcsúztatásakor. Elhangzott, egyelőre nem látni olyan magyar hegymászót, aki be tudná fejezni a nyolcezresek meghódítását. 

Mondhatni stílszerűen, mászni kellett ahhoz, hogy az ember végső búcsút vegyen Erőss Zsolttól és Kiss Pétertől. A Kancsendzöngát meghódító, az ereszkedés közben eltűnt két magyar hegymászóra több százan emlékeztek szerda este, a Szemlő-hegyi-barlang fölötti dombon. A magaslaton egy jókora obeliszk áll, melyre tucatnyinál több nevet véstek már fel, ők a magyar hegymászó- és barlangászközösség jeles képviselői voltak. Az emlékhelyet övező kődarabok – mindegyik egy-egy elhunyt szellemét hivatott megőrizni – mellett gyertya és mécsesrengeteg gyulladt szerdán. Kollégái, a barlangi mentők, egykori mászótársak és ismerősök búcsúztak el Kiss Pétertől és Erőss Zsolttól.

„Amikor egymás mellett ültünk a föld mélyén egy sziklán, és csak az esővíz csöpögésének egyenletes hangját hallgattuk, egyetlen szó nélkül is tudtuk, hogy életünk egyik legszebb pillanatát éljük át Péterrel” – idézte fel 2007 óta datálódó közös emlékeik közül a legszebbeket Szabó Lénárd barlangi mentő. Méltatásából kiderült, Kiss nem volt mindig közösségi ember, ami eleinte megütközést keltett a társaikra valódi támaszként tekintő barlangászok körében. Ez idővel megváltozott, Kiss megnyílt, és a csoport központi figurájává vált. Ugyanakkor korábbi szemlélete nagyban segítette őt abban, hogy első magyarként megmássza az Alpok összes 4000 méter feletti csúcsát. „Az elszántság, ami benne volt, csak olimpikonjaink eltökéltségéhez hasonlítható” – fogalmazott Szabó. Hozzátette, a vele eltöltött szép idők emlékeiből egy-egy darabot minden mászás alkalmával magukkal visznek majd a barlangász társak. 

– Erőss Zsoltnak a kancsendzöngabeli volt a tizenhatodik Himalája-expedíciója, míg Kiss Péternek az első – hívta fel a figyelmet Vörös László. A Cinó becenévre hallgató 59 éves hegymászó tagja volt az első magyar csoportnak, amely 8000 méter fölé jutott a Himalájában 1987-ben. Az egyik legtapasztaltabb hazai oktató az elhunytak méltatásakor kijelentette: igenis felelősség terheli a szervezőket és az expedíció tagjait is abban, hogy fiatal, kevés 8000 méter feletti ismerettel bíró sportoló is csatlakozhatott az expedícióhoz. Ez korábban nem így volt: a hegymászóknak előbb 5000-es, majd 6000-es és 7000-es csúcsokra is fel kellett kapaszkodniuk ahhoz, hogy 8000 méter fölött próbálkozzanak. Ugyanakkor megjegyezte, Kiss Péter sportemberi és emberi nagyságát bizonyítja, hogy egyrészt feljutott a Kancsendzönga tetejére, majd bevárta Erőss Zsoltot az ereszkedés közben, és a végkimerülés határán is megpróbált segíteni rajta.

A magát a magyar hegymászás archivátorakánt aposztrofáló Kunos Gábor beszédében felsorolta, hogy kik azok, akiknek a nevét azért őrzi a Szemlő-hegyi obeliszk, mert nem tértek vissza az Alpokból, a Himalájából és a pakisztáni csúcsokról. Az MNO-nak a búcsúztatást követően elmondta, bár Erőss Zsolt és Kiss Péter családja minden bizonnyal másképp látja, de a hegymászók is a Kancsendzöngához hasonló helyen képzelték el végső nyughelyüket. – Ettől függetlenül persze ők sem meghalni mentek a Himalájába – fűzte hozzá. Fájó tény, hogy Kiss a legfiatalabb magyar, aki nem tért haza egy külhoni expedícióról.

Hogy a két sportoló halálával mi lesz a sorsa a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozatnak, egyelőre nehéz megmondani. A „projekt” – ahogy Kunos is megfogalmazta – Erőss Zsolt teljesítményére épült, hozzá hasonló, nyolcezer feletti tapasztalatokkal rendelkező magyar mászó szinte alig van. Természetesen ezekben a hetekben még nem az a legégetőbb kérdés, hogy mely honfitársunk hódíthatja meg a maradék négy nyolcezrest, de jelenleg nem látni olyan sportolót, aki Erőssék nyomába érhetne.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Szervezésében 16 erdélyi városban gyertyagyújtással és imával tisztelegtek a május 21-én Himalájában eltűnt két magyar hegymászó, Erőss Zsolt és Kiss Péter emléke előtt. Az Új Magyar Szó beszámolója.

Fotó: Toró Attila

Fellegvárról üzentek a Himalájára

Kolozsváron közel háromszázan dacoltak a szemerkélő esővel, hogy leróhassák tiszteletüket az EKE helyi szervezetének tiszteletbeli tagja előtt.

A stílszerűen a kincses város legmagasabb pontján, a Fellegváron megtartott ünnepségen az este nyolc óra után érkezők Himalája népének, a nepáliaknak szokását követve Erőss Zsolt nevét, valamint születésnek és halálának évszámait tartalmazó imazászlókat feszítettek ki, majd gyertyát gyújtottak a két eltűnt hegymászó portréja előtt.

A 8 éves Dávid édesapjával érkezett a megemlékezésre. „Tegnap beszélt Kata tanító néni Erőss Zsoltról és arról, amit számunkra jelent” – mondta a maszol.ro-nak a kisdiák.

Sokáig úgy nézett ki, hogy az 1 éves és 3 hónapos Gyuri lesz a fellegvári megemlékezés legfiatalabb résztvevője, de az édesanyja hátán „közlekedő” kilenc hónapos Zsuzsa fél évvel „rávert”.

Június 29-augusztus 4 között Csíkszépvízen szervezik meg a XXII. EKE Vándortábort, amelyet Erőss Zsolt emléktúrával egészítenek ki. Veress Ágnes, az EKE országos főtitkára a maszol.ro-nak elmondta a rendezvényen részt vesz Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda és két gyerekük, Gerda és Csoma is.

Veres Ágnes olvasta fel Kolozsváron Dezső László EKE-elnök emlékbeszédét, amelyet mind a tizenkét rendezvényen tolmácsoltak.

Beszélget a két székely odafönn

Marosvásárhelyen megtelt a Bod Péter Diakóniai Központ díszterme kedd este azon a gyertyagyújtáson, amelyet az Erdélyi Kárpát Egyesület szervezett másik 11 város mellett Marosvásárhelyen is.

Erőss Zsolt és Kiss Péter barátai, hegymászók, túrázók, a természet szerelmesei jöttek, hogy gyertyát gyújtsanak, fiatal családok kisgyerekekkel hallgatták a megemlékezőket.

Böjthe-Beyer Barna, az EKE marosvásárhelyi osztályának elnöke szólt elsőként az egybegyűltekhez, felidézte a két hegymászó utolsó sikerét, az azt követő tragédiát, majd beszélt Erőss Zsoltról. „Az EKE főhajtással és gyertyagyújtással tiszteleg előtte” – mondta. Közben fotók peregtek a kivetítőn Erőss Zsolt marorvásárhelyi látogatásairól, előadásairól, a felvételekről, amelyek magával hozott és bemutatott. „2010-ben az EKE úgy biztatta, hogy légy erős Zsolt, most azt mondjuk, hogy légy erős Hilda, Gerda és Csoma” – emlékeztetett Böjthe-Beyer Barna. Erőss Zsolt tagja volt az EKE gyergyói osztályának és tiszteletbeli tagja volt több EKE-osztálynak is.

Nagy Lajos meg-megtörő hangon mesélte el, hogy ő volt az, aki Zsoltot nyolc éves korában először vitte fel a hegyre a Gyilkostónál. Folyamatosan szoros kapcsolatban állt a családdal, megviselte őt is a hegymászó tragédiája.

Végül Kerekes Ibolya, az EKE egyik alapembere osztotta meg gondolatait: Lukács Csaba újságírót idézve azt mondta, Kőrösi Csoma Sándor sírjától jól látható a Kancsendzönga, most jól elbeszélget egymással a két székely.

Az emlékezők az udavarra vonultak, ahol két lampion engedtek fel Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére.

Teltházas megemlékezés Erőss Zsolt szülővárosában

Színültig megtöltötték kedden este a Himalájában eltűnt Erőss Zsoltra és Kiss Péterre emlékező csíkiak a Segítő Mária Líceum dísztermét. Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) által szervezett megemlékezésen Szabó Károly, az egyesület csíki elnöke olvasta fel Dezső László EKE-elnök levelét. Dezső szerint hihetetlennek tűnt a hír, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűntek, de ismerve Zsolt képességeit, egy ideig még reménykedtek. "Aztán imádkoztunk, az égre tekintettünk és fohászkodtunk. Rémálom-történet volt az egész. Reményeink szertefoszlottak és csak a hitünk maradt meg, az a hit, amelyet Zsolttól kölcsönözhettünk az elmúlt tíz év alatt.", olvasható többek között a levélben.

A megemlékezésen dr. Csedő Csaba István, Csíkszereda egykori polgármestere is felszólalt, aki azt mondta, annak ellenére, hogy folyton az ellenkezőjét állította, Erőss Zsolt igenis folyton kihívta maga ellen a sorsot. "Ezt állítom orvosként és olyan emberként is, aki, ha nem a legmagasabb csúcsokat, de másztam hegyet. Mindenesetre egy óriási lélek, aki képes volt arra, ami keveseknek sikerült" – fogalmazott Csedő, aki személyesen ismerte a "Hópárduc" becenevet viselő hegymászót. "Nem hal meg senki, akit nem felejtenek el. Valószínűleg nagyon sokan, nagyon sok helyen emlékezni fognak rá. Talán majd egyszer valaki felfedezi, megtalálja őt, de talán az a legszebb egy hegymászónak, aki egy életet tett fel erre a csodálatos sportra, ha ott marad" – tette hozzá.

A visszaemlékezések után Simó Gáspár lelkipásztor celebrált egy rövid misét, majd azok is mécsest és gyertyát gyújtottak a két hegymászó fényképe alatt, akik egy kissé később érkeztek a megemlékezésre. A megemlékezésen is elhangzott, hogy a csíkszeredai városi sportcsarnok felveszi Erőss Zsolt nevét. A névadó ünnepség augusztus elsején lesz.

 

A 4bakancs.com hegymászó blog hasábjain elindult egy szakmai cikksorozat, ami a Kancsendzönga expedíció eseményeinek megértésével, elemzésével, feldolgozásával foglalkozik. A témában járatos hegymászókat, szakembereket, szakírókat kérnek fel, hogy a történésekről szakmai szemmel elmondják, megírják véleményüket.

Eddig három bejegyzés született: Vincze Szabolcs itt is megjelent összefoglalója, Kunos Gábor igen alapos   kronológiája, amelyben napról-napra leírja a történéseket valamint egy interjú Babcsán Gábor extrém hegymászóval, sziklamászóval. Ez utóbbit itt is közzreadjuk, rengeteg felmerült kérdésre választ kaphatunk:

UPDATE!

Közben egyre több hegymászó bejegyzése kerül fel (Klein Dávid videóinterjúja, Nedeczky Júlia rádióinterjúja, Szlankó Zoltán összefoglalója, Dr. Nagy Balázs, Mécs László valamint Dvorszky Tamás két cikke), érdemes nyomon követni!

Az első magyar, aki elérte az Alpok összes négyezer méter fölötti csúcsát. Kétszer lett „Az év teljesítménytúrázója”, Erőss Zsolttal pedig meghódította a Kancsendzöngát. A Szeretlek Magyarország beszámolója.

Kedves olvasóink, kommentelők, véleménynyilvánítók!

Az elmúlt napok tragikus eseményei mindannyiaunkban rengeteg kérdést vetettek fel és ezeket mindenki a maga módja, vérmérséklete, szájíze szerint fogalmazta meg az expedíció felé. Annyi komment, vélemény, információkérés érkezett (itt a blogon, facebookon illetve egyéb médiában), hogy még elolvasni is sok, nem hogy megválaszolni vagy érdemben reagálni.

Mivel az expedíció a mai napon indult le a hegyről és jelenleg semmilyen formában (sem internet, sem térerő nem nagyon van) nem tudjuk elérni, úgy döntöttünk, hogy egy kérdőív segítségével összeszedjük a bennetek felmerült kérdéseket, szintetizáljuk, és a hazaérkezés után a sajtótájékoztató keretében mindenkinek megválaszoljuk.

Kérjük töltsétek ki a lentebbi kérdőívet, megjelölve a kapcsolódó blogbejegyzést. Lehetőleg egyszerre csak egy kérdést tegyetek fel, hogy semmi ne maradon ki.

UPDATE!

Mivel olyan mértékben elharapódzott a kommentelők körében a személyeskedés, összeesküvés-elmélet gyártás, meterséges feszültség gerjesztés és karakter lejáratási kísérlet, ami már nem tolerálható, úgy döntöttünk, hogy a kommentelési lehetőséget letiltjuk. Mi sajnáljuk a legjobban, de mindenkit arra buzdítanánk, hogy használja a lentebbi kérdőívet.

(Személyes adataitokkal semmilyen formában nem fogunk visszaélni és nem is használjuk fel, csak szeretnénk elkerülni az esetleges személyeskedő névtelen beszólásokat.)

Előre is nagyon köszönjük!

(Külön köszönet az ilka Műhelynek a kérdőív elkészítéséért.)

Vincze Szabolcs, az expedíció szóvivőjének összefoglalója a történtekről:

Május 24-én vége a Magyarok a világ nyolcezresein Kancsendzönga-expedíciójának, mely egy sikeres csúcsmászás után tragédiával végződött: Erőss Zsolt és Kiss Péter is eltűnt a hegyen ereszkedés közben. A keresés eddig folyt, remény azonban már az eltelt idő miatt nincs. Kollár Lajos expedícióvezető szerint bele kell törődnünk a két hegymászó elvesztésébe, az expedíciónak pedig le kell vonulnia a hegyről az érkező monszun miatt. Mégis, mi történhetett?

"Most is vannak fenn sherpák kutatni, és a koreait is menteni - írta május 23-án délelőtt Kollár Lajos, a magyar Kancsendzönga-expedíció vezetője. - Ha Zsolték a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne. Ebbe bele kell törődni. Ugyanott folyik még egy közös mentés a koreai csapat két serpája és egy mászója van komoly bajban. Zsoltékat meg kellene találják, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A Koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek! Még! Holnap reggel el kell hagyjuk az alaptábort, itt a monszun a sarkunkban. 5-6 nap múlva érünk Kathmanduba!"

Ezek a hírek gyakorlatilag kimondták azt, amit senki sem akart hallani napokig, hogy Erőss Zsoltot és Kiss Pétert elveszítettük a Kancsendzöngán. Az interneten azóta számtalan hír kering, és mindenki úgy érzi, véleményt kell formálnia, még akkor is, ha a kertvégi emelkedőnél magasabbra talán nem is mászott soha életében, ezért nem is tudhatja, hogy valójában milyen hegyet mászni, pláne veszélyhelyzetbe kerülni a Himalájában.

A magyar hegymászás egyik legtragikusabb napját számtalan tényező befolyásolta, melyek végül tragédiához vezettek. A két mászó valóban későn érte el a csúcsot, nepáli idő szerint este hatkor, ami azt jelentette, hogy pár órájuk maradt arra, hogy a sötétedés beállta előtt ereszkedjenek. A döntésért azonban senkit nem szabad hibáztatni. Tény, ez magában hordozta a kockázatot, de a kiveteles képességű hegymászók azért is különlegesek, mert vállalják a kockázatokat még akkor is, amikor senki más nem vállalná. Ezt mindketten megtették már korábban is.

Újabb probléma volt, hogy kevés víz volt a párosnál, pedig ebben a magasságban a folyadékpótlás legalább olyan fontos, minthogy minél hamarabb elhagyjuk a 7000 méter feletti zónát. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Erőss és Kiss jó formában érezte magát a csúcsroham előtt és alatt, ezért annyi cuccot akart magával vinni, ami még nem hátráltatja a haladást ebben a magasságban, és könnyebbé teszi a gyors ereszkedést is. A 8000 méter feletti bivakolás azonban mindent megváltoztatott.

Szerintem két lehetséges forgatókönyv létezik. Az első, hogy mivel kimerültek voltak, nem tudtak leereszkedni a IV-es tábor feletti ún. rámpán, aminek átmászása még egy kipihent mászótól is teljes koncentrációt követel. Ha így van, akkor előbb Kiss Péter, majd Erőss Zsolt csúszott ki, és zuhant le a rámpáról, és mivel testüket eddig nem találták meg, talán ez a valószínűbb verzió. A másik, hogy a kimerültség, és a kétszeri 8000 méter környéki bivakolás már sok volt nekik, és megfagytak a hegyen. Biztosat nem tudunk, és soha nem is fogunk tudni.

Tény: három nap után nincs esélye annak, hogy élve előkerülnek. Ebben a magasságban ennyi idő túlélhetetlen, és mivel az utolsó napon, mikor még látták Zsoltot, Peti már nem volt képben, ő pedig lassan ereszkedett, az is valószínűtlen, hogy akár más úton érhették el az alsóbb területeket. A keresésükre igyekvő serpák pedig semmi nyomot nem találtak arra vonatkozólag, hogy a 7600 méteren álló négyes táborba elértek, de más csapatok sem bukkantak Zsolték nyomaira. Ezek az információk beszédesek. A hivatalos közlemény szerint eltűntek, és ez a Himalájában egyet jelent azzal, hogy nem kerülnek elő többé élve.

A tragédia után másnap olvastam a veterán Carlos Soria szavait, aki a hegyen lévő expedíciókat hibáztatta, a sajátját pedig igyekezett piedesztálrra állítani. Nem szeretem az ilyen nyilatkozatokat, nem tartom korrektnek még akkor sem, ha van igaszságtartalma. Azzal vádolni egy expedíciót, hogy nem hajlandó fizetni a serpákat, egyszerűen nonszensz, leginkább azért, mert a magyar expedíció egyik kimondott célja, hogy nem is szeretne serpák segítségével feljutni a csúcsra. A kirakott fix kötelekért pedig a magyar expedíció is fizetett, a csúcstámadáskor pedig a kettes táborig taposták a nyomot. Nem szívesen hozok most az élet más területéről példákat, de megvédendő a magyar expedíciót, el kell mondanom, hogy ezzel vádolni egy "tisztán mászó" alpinistát olyan, mintha kinevetnénk egy profi atlétát, hogy miért nem doppingol többet, mert így sosem fogja utolérni Usain Boltot. A példa természetesen túloz, de érzékletes szerettem volna lenni.

Erőss Zsolt halála nemcsak Magyarországon, de a világon is visszhangot vált ki. Szomorú, hogy saját országában olyan méltatlan és ostoba kommentháborút vált ki minden vele kapcsolatos esemény, ami máshol elképzelhetetlen lenne. Más országok büszkék egy ilyen emberre, és jól teszik. Magyarország a fotelkommentelők európai paradicsoma, sokak hozzáálása teljesen laikus, rosszindulatú, a hozzáértés tökéletesen kiolvasható hiánya miatt pedig teljesen hiteltelen. Akárcsak azok az információk, melyek felelőtlenül reményt ébresztenek egy ilyen tragikus szituációban.

Én, mint hat éve az expedíció sajtószóvivője és barátja egyet tudok mondani most, a gyász közepette: nagyon köszönök neked mindent Zsolti, életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy jóbarátomnak tarthattalak. Nem mondom el azokat, amiket már ezren elmondtak előttem, de hidd el, még az unokáim is tudni fogják, ki volt Erőss Zsolt, nagyapa barátja, hegyek óriása.

Forrás: expedicio.hu

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy munkatársunk, Erőss Zsolt, az OzoneGPS műsorvezetője, Magyarország vezető expedíciós hegymászója, és Kiss Péter a 2013-as Kancsendzönga (8586 m. Himalája, Nepál) Expedíció másik csúcsmászója, a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt.

Annak ellenére, hogy a himalajaexpedicio.postr.hu olvasható helyszíni tudósítások szerint minimális az esély az életben maradásukra, az OzoneNetwork TV összes munkatársa bízik Zsolték kitartásában és szerencséjében. Reméljük, hogy belátható időn belül mégis előkerülnek. Az OzoneGPS című ökó, és felfedező műsorunkat Zsolt nagy szeretettel készítette. Hinni akarjuk, hogy hamarosan visszatér és ismét együtt dolgozhatunk vele. Az OzoneNetwork Televízió vezetősége úgy döntött, hogy amíg nincsenek egyértelmű hírek az eltűnt hegymászókról, addig Erőss Zsolt aktuális, az expedíció indulása előtt pár nappal rögzített műsorai, az expedíciós társai egyetértésével továbbra is adásban maradnak.

A hegymászók május 20-án, magyar idő szerint hétfőn délben jutottak föl a nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára. Erőss Zsolt és Kiss Péter több mint 24 órás mászás után érte el a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát. A magyar hegymászók a Kancsendzönga elérésével a világ tizenkettedik, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát hódították meg a 14 közül. Erőss Zsolt, és társa Kiss Péter napokkal később sem ért le a 7600 méteren lévő 4-es táborba. A két hegymászóért küldött mentőegységek a mai napig nem találják őket.

Most is vannak fenn sherpák kutatni és a koreait is menteni. Ha a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken  sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne.

Ebbe bele kell törődni. Ugyanott folyik még egy közös mentés a koreai csapat 2 serpája és egy mászója van komoly bajban. Zsoltékat meg kellene találják, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek!  Még!

Holnap reggel el kell hagyjuk az alaptábort, itt a monszun a sarkunkban. 5-6 nap múlva érünk Kathmanduba.

Rossz napra ébredtünk!  A tegnapi remények szertefoszlottak. A rádiókapcsolat megszűnt Zsolttal. Tegnap délután három óra óta nem válaszol a hívásra! Petiről tegnap reggel 8 óra óta nem tudok semmit. Zsolt szerint elindult lefelé előtte. De ez egyáltalán nem biztos!

A biztos az: Nincs rádió kapcsolat, a négyes tábor és környékének átvizsgálása után sincs nyomuk.

Még egy kísérletet tettünk a koreai kollégákkal együtt (akiknek 2 sherpájuk és 2 mászójuk még a 4-es táborban van) egy szervezett, környék és a táborok átvizsgálására ma. Semmi eredmény!

 A "Magyarok a világ nyolcezresein" az alábbi közleményt fogalmazza meg:

A 2013-as Kancsendzönga (8586 m. Himalája, Nepál) Expedíció két csúcsmászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter a csúcsról való ereszkedés közben 8000 méter körüli magasságban eltűnt!

Kollár Lajos  - 2013.05.22.

05.21. 10 ó.

Sajnos nem jó híreket kell közöljek!

Tegnap este 6 óra előtt néhány perccel megszólalt a rádió és Zsolt viccelődött: Itt a csúcs, Lalikám merre vagy?

Persze, hogy a kezemben volt, egész nap el sem eresztettem. Örömömben 2x gratuláltam Petinek is, aki hálásan köszönte, de hideg van és adta vissza Zsoltnak, aki megnyugtatott, hogy hosszú volt, jól elfáradtak, de rendben vannak és rögvest ereszkednek is le (mind a hatan: Ők ketten, Oscar a Spanyol, Marió az olasz és két sherpa!) nem marad idő sok fotózásra, meg köd is van!

Rendben, vigyázni lefelé és a rámpánál, majd a négyes tábor elérésénél feltétlenül rádiózzatok!

Jött is a következő rádió Zsolttól 20 órakor: Lali, nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit!

Ennél jobban régen lepődtem meg, hiszen semmi jele nem volt a  hírtelen erővesztésnek és pont Zsoltnál.Úgy tűnt nálam csak Zsolt lepődött meg jobban.a hangján is éreztem, hogy komoly a baj!
és így maradtunk egész éjszaka, Kb. 8300 méteren -30 fokban.Félóránként beszéltünk a rádión.

Hajnal felé hívott és azt mondta, hogy kicsit összeszedte magát és elindul- lassan lefelé.

Örültem mert a fagyásveszély nagy úr.

1 óra múlva beszéltünk és kérdeztem Petit. Még egy meglepetés, azt mondta -itt van mellettem!

És úgy is volt. Peti átvette a rádiót és elmondta, hogy Zsozsó egy kicsit rossz bőrben van, de masszírozza és lassan ereszkednek lefelé!

Az nagyon jó, Mi pedig Jaroval szervezzük a segítséget és a mentést. Csakhogy, egyetlen embert se értünk el a környéken, mindenki ki volt kapcsolva  a föntlévő sherpákkal együtt!

Pontosabban, az első hírre, este fél kilenckor értesítettük Carlos Soriát és Dr. Carlost a hármasba és el tudtuk érni az olasz doktornőt a négyesbe, hogy riasszon mindenkit akit csak tud, ha módja van rá!

A lefelé jövők még nem érkeztek meg és a táborban rajta kívül nem volt senki! Természetesen a lefelé jövőknek sem volt bekapcsolva semmilyen alkalmatosságuk!

Az érdembeli rádiólánc reggel 8 órakor indulhatott el. Érdemi Sherpát egyet sem lehetett elérni. A csoportoknak , vagy nincs rádiójuk, vagy az akku rossz, vagy egyszerűen nincs bekapcsolva!! Ezalatt Zsolték, lassan araszoltak a rámpa elejéig lefelé.

Közben a kettes tábort elvitte egy lavina és a koreai csapat balesetet szenvedett. Úgy tudjuk meghalt egy koreai és a sherpája. Tehát a baj és a lehetséges? mentés három felé oszlott.

Közben Peti ,vagy lemaradt, vagy leelőzte Zsoltot, mert a látható képen 1 ember maradt. Zsolt nem tudott magyarázatot adni, hiszen a beszéd is nagyon nehezére esett, de folyamatosan, lassan ereszkedett lejjebb. Egészen 8100 méterig. Ott lekuporodott és elaludt.

3 óra múlva, jol hallhatóan pihentebben és jól artikulálva hívott és elindult lefelé a négyes táborba.

Közben sikerült egy 2 tagú, sherpa segítséget megnyerni (tetemes összegért), hogy érje el a négyes tábort holnap reggelre és segítse a fiúkat lejjebb ereszkedni, akár az alaptáborig.

Reméljük, sikerrel !

Végre megvan a magyar expedíciózás történetének 12-ik nyolcezrese! Nepáli idő szerint ma 18:00-kor, több mint 24 órás mászás után Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutott a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára.

05. 19. este

Ahogy elterveztük, részben! Azért csak részben, mert Zsolt és Péter nem érték el a nagy melegben a felső négyes tábort, hanem felállítottak egy köztest 7250 méteren. Ezzel természetesen 350 méterrel megnövekszik a csúcstámadás hossza! Nem szerencsés, de nem lehetetlen.

Ma, 19-én este 6 órakor el is indultak, velük tartott 3 koreai mászó. Ők is inkább az esti hűvöset választották. Nemsokára -25 is lesz, nem lesz melegük.

A legújabb jelentés szerint ideális viszonyok lesznek ma estétől holnaputánig a hegyen. remélem minden igyekvő ki tudja használni. Petivel megegyeztem, hogy -nagyjából- 2 óránként bejelentkezik fél percre. Ebből lehet következtetni az állapotára, sebességére és tűrőképességére. Természetesen csak azért, mert első bálozó a környéken és ezen a magassági szinten!

Jaro itt köhécsel és el is indult visszafeküdni a sátrába. Negyon kiütötte magát, de mozog!

Drukkoljunk a fiúknak, jó éjszakát!

KL.

-----------------------------------------------------------------------------------

20-a reggel 9 óra.

Az elmúlt 14 órában folyamatos kapcsolatban voltam a fiúkkal, jó tempóban haladtak fölfelé és föltornázták magukat a hármas élbolyhoz. koreai, olasz! Együtt érték el a nagy rámpa végét és kezdték volna a csócstraverz szikla útját, de a sherpák lemaradtak és nem helyeztek el fix köteleket (ez volt a múltkori megbeszálés lényege!!) a kitettebb helyeken, hogy ne kelljen külön kötélbiztosítást használni! Meglepő fordulat.

A csapatok meglepődtek is vagy 1 órán keresztül, mely helyzet hajnali fél öt körül eléggé fagyás veszélyes a -30 fokos hidegben áldigálni és új stratégiát kidolgozni. Persze ehhez a sherpás-oxigénes népség nem alkalmas, ehhez mászók kellenek. Be kell vállalni egy 200 méteres, biztosítás nélküli fölmenetet 8300 méteren.

A két magyar a 4 koreai és a 3 olasz bevállalta és haladnak a sziklás, kitett traverzban fölfelé. Persze ez erősen lelassítja a tempót, de megy. Lefelé, fáradtabban egy kicsit kényesebb, de körvonalazódik egy rövidköteles megoldás, hogy mégse teljesen biztosítatlanul kelljen lejönni.

Itt tartunk! Zsolt és Peti fáradtak, de jól vannak és rójják a métereket fölfelé. Még kb. 3 óra a csúcs! Az időjárás kitartani látszik!

KL.

Dr. Szabó Levente a BAZ Megyei kórház kiváló traumatológusa, a "Magyarok a világ nyolcezresein" a Manaslu expedíció végén, 2009 május 19-én, a IV-es tábor elérése előtt kicsúszott és halálos balesetet szenvedett.

Zsolt és Peti a hármas táborban pihennek, jól vannak és holnap reggel araszolnak tovább a négyes tábor felé.

A hegyen jó a hangulat és kiváló az idő, csak egy kis köd és felhőzet zavarja a szép kilátást. Nagyon remélem így marad néhány napig, ránk fér. A meteorológiai jelentések folyamatosan ezt erősítik!

Járo a kettesből igyekszik a hármasba, még ma éjjel szeretne azt elérni, hajrá! Holnapra kiderül, hogy 2 magyar és 1 szlovák úriember kísérletezik a csúccsal, vagy csak 2 magyar. Drukkolok Jaronak, megérdemelné, de nagy dolog lesz összeszednie magát.

Azóta Járo felért a kettesbe, mondta a koreai ember, mert nincs nála rádió. Úgy tervezte, hogy pihen egy nagyot és továbbmegy a hármasba és csatlakozik Zsoltékhoz. Erről csak este (ott délután) tudok beszámolni, ha az ismert okok miatt sikerül. Zsolték jól vannak és reggel elindultak a siserehad nyomába a hármasba. Több nyomtaposás (hivatalosan) már nem esik rájuk.

Ma hajnalban , kettő óra 10 perckor elindult a csúcstámadási ciklus. Zsolt és Kiss Peti startolásával a kettes tábor felé!

Fölvetődik a kérdés, hogy miért a Magyarok nyitották a sort. Kb. 30-35 érdeklődővel számolhatunk a tolongásban és a sherpákon kívül mindenki lassú és szeret napközben, napsütésben kutyagolni az olvadt, combközépig érő hóban. A fagyos éjszakában és hajnalban ez jóval könnyebb és nincs tülekedés, csak nyomot kell taposni és a fix köteleket kiszabadítani a hó alól. Ezzel a magyar csapat a kettes táborig letudta a csoportos kötelezettségeit és szabadon taktikázhat a következő két napban!

Az a tapasztalat, hogy az oxigénes mászók is lassúak nyolcezer felett. Márpedig abból van a legtöbb. Az össznépi csúcstámadásnak van egy nagyon jó, tulajdonsága, hogy a felső szakaszon nem kell egyedül havat taposni, sőt lehet nyomba menni, mert csapatunk ezt a kötelezettségét, már letudta! Van egy rossz hírem is, sajnos!

Tegnap estére Jaro lebetegedett (torokgyulladás és általános gyengeség vett "erőt" rajta) így nem indult el ma reggel. Alszik a sátorban és reméli, remélem, hogy talpra tud állni, de csúcsreményei nagyon megcsappantak megítélésem szerint! Meglátjuk a holnapot!

Zsolt és Peti a kettesben pihennek, jól vannak. Este még beszélünk és holnap irány a hármas (7000 m.) A lassú emelkedés, reméljük meghozza a várt eredményt! Holnapután a négyes (kb. 7600 m-en) és onnan este indul a csúcstámadás!

UPDATE!

Azóta úgy tűnik Jaró fölépülőben van, ezért holnap reggel a koreai csapattal , 5 órakor felmegy a kettes táborba. Pihen pár órát és meglátjuk, hogy le vagy föl a továbbiakban.

Zsolték rendben vannak, alszanak, holnap reggel a nagy tömeg után mennek föl a hármasba. Mostmár, tapossanak Ők!

Létrejött a nagy összexpedíciós találkozó május 15-én 17 órától.

A spanyolok uralták a terepet, Carlos Soria csapatával a Thamserku szervezésében.

Az iráni és a koreai csapat került nehéz helyzetbe, mert serpáik többet dolgoztak, oxigén, gáz, élelmiszer és erőtartalékaik lecsökkentek az előző, esélytelen csúcsmászási kísérletükben.

A legfontosabb a csúcsmászás időpontjának meghatározása volt, meg hogy az alaptábor összes csapata összefog egy lehetőségre.

Május 20 lesz a csúcs napja, így 17-én kell az alaptáborból elindulni. Az előrejelzés alapján szinte szélmentes „meleg” (csupán – 30 körül lesz a csúcsvidéken) időt ígérnek.

A csapatok igénylik a rögzített köteleket a legfelsőbb régiókban is ezért hat serpát adtak össze, akik 19-én délután elkezdik az útvonal kiépítését az utolsó tábor fölött. A legtöbb csapat oxigénnel és serpával működik, az olaszok hárman és két spanyol (Oscar Kardiach és Luis) azok akiknek vannak serpáik, de nem használnak oxigént. Csak mi vagyunk, akik mind két segítséget elutasítjuk, viszont olyan útvonalban, ahol sok csapat serpái dolgoznak azon, hogy csapatuknak megkönnyítsék és biztonságosabbá tegyék a feljutást. Számunkra tized ennyi kötél rögzítése is sok lenne, de az igaz, hogy lefelé így számunkra is biztonságosabb és gyorsabb. A serpák azon lázadnak, hogy nekünk miért sokkal olcsóbb az útvonal, mint annak, aki serpát fizet. Nekünk meg nem kell a serpa segítség és ennyi kötél, fontosabb az önerős teljesítés. Ezt kell összehozni egy útvonalra. Volt megállapodásunk az útépítő munkában való részvételre, de a kérdés leginkább anyagi jellegű.

Így lett kiemelt szerepünk a találkozón, abban, hogy megállapodjunk. A gazdagabb ügyféllel rendelkező Thamserku szervezés serpái viszonyulnak a legagresszívabban a serpa nélküli mászáshoz és a többiekkel együtt hatszáz dollár hozzájárulást kérnek tőlünk. Általában a nagy hegyek útvonalainak kötelezési díjai ennél magasabbak, de mi tényleg amennyire lehet részt veszünk a munkában, egy kis alkuval megállapodunk négyszáz dollárban (hármunkra). Meg az alaptábortól a kettes táborig mi törjük a nyomot. 17-én 2 órakor indulunk és még a délelőtti meleg előtt szeretnénk elérni a kettes táborunkat.

Másnap már az össznépi csapatban haladunk tovább a hármas táborba, 19-én a négyesbe, majd 20- a hajnalban a csúcs felé. Elég sokan leszünk, biztosan adódnak majd érdekes helyzetek. 21-22-én érkezünk vissza az alaptáborba, ahová a következő napokban teherhordók érkeznek és 23-24-én elkezdjük levonulásunkat.

EZs

Remélem most már utoljára módosítom a programot.

Összeült a Nagy Alaptábori Szövetség és a rendelkezésre álló adatokból és össz érdekek figyelembevételével közös csúcstámadásról döntöttünk. Ennek időpontja 20-a éjféltől indul, mivel az időjárási jelzések így korrigáltak!

Tehát, 17-én indul az első transzport és ez éppen a mi csapatunk lesz, éjjel 2 órai indulással. Feladat: kitaposni a havat a kettes táborig, ellenőrizni és kiszabadítani a fix köteleket, és aztán jön a következő csapat és így tovább!

Biztosra kell menni a törékeny időjárási helyzet miatt. Ez a sratégia - az összefogás - jelentheti a sikeres csúcsmászást! Remélem! 24-én kell elhagynunk az alaptábort a közeledő monszun és a rendelkezésre álló levonulási idő (5nap) miatt is!

Mégegyszer: 20-án eldől, hogy jól számoltunk e?

A csapat a székely zászlóval

Mindenki az alaptáborban várakozik, van aki már nagyon hosszú ideje.

Az utóbbi napokat izgalmassá tette, hogy voltak csúcsmászási próbálkozások, miközben lentről elég jól látszott, hogy a viharos időjárás nehéz helyzetet teremt.

Végül május 13 estére visszaérkezett az utolsó csapat is az alaptáborba. Másnap reggel már mesél az iráni lány: a hó volt sok – mély, a szél még nem is volt meghatározó a visszafordulásukban nyolcezer kettőszáz méteren. Igaz, hogy túlkésőn indultak a csúcs felé és reménytelenül lassan, nehézkesen haladtak. Ahhoz képest jó állapotban tudtak az alaptáborba visszatérni.

A sok ráérő időnkben egyeztetjük az összes időjárás jelentést és mivel a közeledő monszun is behatározza a lehetőségeket, már nincs sok időnk és csak egyetlen lehetőség.

Körvonalazódik, hogy a közeledő legjobb időjárású lehetőséget egyszerre, összefogva használjuk ki.

Május 19 néz ki a legalkalmasabbnak a csúcsra, ehhez el kell indulni 16-án. 17-én lesz a fordulat a széljárásban, ettől kezdve csökken az erőssége. Huszadika utánra havazások várhatók és 26-körül érkezhet a monszun is.

Ha minden jól, a terv szerint alakul, akkor 21-én érkezünk vissza az alaptáborba és a következő napokban elkezdjük levonulásunk.

EZs

Az időjáráselőrejelezéseket elemezve új időpont látszik valószínűnek: május 16-án indul fölfelé az expedíció az alaptáborból és május 19-re tervezzük a csúcsmászást. 

Május 13. - hatodik napunk az alaptáborban. Ebből három még pihenő, a többi kényszerszünet. Mennénk már a hegyre.

A tegnapi napon a koreai csapat lejött az alaptáborba a legfelső táborból. De aggodalomra adott okot, hogy az iráni csapattal maradt a kínai lány és együtt, elég reménytelen helyzettel próbálkoznak, továbbra is nagy magasságban maradva. A fennmaradókra 13 órakor figyeltünk fel, amikor a csúcsszakasz lentről is látható alsó részén felbukkantak. Tizenöt óra tíz perckor még az álltaluk elért legmagasabb ponton voltak láthatóak
nyolcezer méter fölött, majd visszavonultak. Nagyon lassúak voltak, kifogyó oxigén készlettel és ha továbbra is ragaszkodnak a csúcsmászáshoz, akkor csak éjszaka vagy hajnalban érhették volna el a legmagasabb pontot, viharos időben. Jó döntés ilyenkor a visszafordulás, ám lehet, hogy ők ezt már későn tették, ahhoz hogy még egy esélyük legyen. A mai napon remélhetőleg leérkeznek, de mind fizikailag, mind a készleteiket illetőleg túlságosan kimerültek lesznek még egy próbálkozáshoz.

A koreaiaknak természetes, hogy van még egy lehetőségük. Nem is kell több,tudni kell egy alkalmat jól használni, majd vége az idénynek. Az alaptábor megszűnik, mindenki levonul, miközben a monszun elkezdi érvényesíteni csapadékos hatását (az előrejelzések szerint május 25-től).

Lennie kell előtte jobb időszaknak. Az előrejelzések most a legfontosabbak az alaptáborban és szerencsére a spanyolok és az olaszok is segítőkészen megosztják drágánvett szolgáltatásaikat.

Elvileg május 17 és 20 között lesz szélcsendesebb a csúcs, erre kell majd közösen időzítenünk a csúcsmeneteinket. Május 15-ig kifejezetten szeles időt jósoltak és reggelente felnézve, ezt igazolni is tudjuk.

Az utolsó lehetőség jól kihasználásának első szakasza a türelemjáték. Aki nem képes kivárni jobb lehetőséget, az könnyen beleszalad olyan rossz körülményekbe, ahol esély nincs a csúcsra és közben az válik a legfontosabbá, hogy valahogyan egyáltalán lekeveredjék a hegyről. Jó időzítéssel viszont körülnézhetnénk e szép, szent hegy tetején.

EZs

Most jövünk Zsolttal az olasz és a spanyol "udvarból" a legfrisebb időjáras jelentést elemezgettük. Az derül ki a mai jelentésekből, hogy a legkedvezőbb csúcstámadási nap a 17-e lenne. Persze ezt még a holnapi legfrisebb küldeménnyel összevetjük és e szerin határozzuk meg a csúcsmenetet! Ha így marad, akkor holnapután, 14-én hajnalban indul a csapat a kettes táborba.

Csúcsvihar ma reggel

A mai történés a hegyen: A koreai csapat és sherpáik kénytelenek feladni a küzdést, egyelőre!
Elindultak lefelé. Fogytán az oxygén és az idő is kedvezőtlen a havazással és a rendkívül erős széllel!
Nem úgy a két leány, a kínai és az iráni, no meg a bangladesi fiatalember és az Ő sherpáik!
Ott dekkolnak a négyes táborban és kitartanak! Meddig!! ha elfogy az oxygén nem kell nagy jóstehetség, hogy mi történik. Úgy tűnik, -per-pillanat- hajthatatlanok! Láttunk már ilyet.

Egy kicsit sok a pihenésből, de jól kell tatktikázni, mert -úgy tűnik- töb esely nem lesz.
Az előrejelzésekből -még a koreait is hozzávesszük- a monszun 25-e körül érkezik. Akkor már nem szeretnénk a hegyen lenni. A Himalája legkeletibb óriás-tömbje nagyon nyitott és védtelen a Sikkim felől érkező langyos és nedves léghullámok okozta jelentős változásra.

Dr. Kis Carlos es Lajos időjárást elemez

Számításaink szerint 24-én kell elhagynunk az alaptábort és nem eredménytelenül!

A várakozásoknak megfelelően még mindig az alaptáborban van a csapat. Nagy kérdőjelek vannak a csúcstámadó napot illetően. 15-e tűnt eddig a legmegfelelőbbnek, de a tegnapi előrejelzések szerint az a nap még kissé rosszabb (szél, páratartalom) körülményeket hozhat.

Megy a találgatás, számolgatás, hogy is legyen. Ugyanis nincs kizárva, hogy csak ez az egy lehetőségünk lesz, már ami az oxygén nélküli mászást illeti! Oxygénnel más a helyzet, 7600 méteren a négyes táborban ki lehet bírni egy plussz napot, ha tévedne a delikvens, vagy mégsem lenne alkalmas az idő. Palack nélkül, viszont akkora az igénybevétel ebben a magasságban, hogy nagyot merül a szervezet és nagyon kétes a másnapi csúcsmenet. Hát ezért fontos a pontos időzítés! Talán, ezen a problémán átlendít bennünket az egyik legprofibb meteorológiai előrejelző cég, aki eddig még nem nagyon tévedett és küldi a megoldást rövidesen. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy hazai, magyar!

A hegyen megindultak a történések. Tegnap a koreai csapat támadásba lendült 4 mászóval és 4 sherpával, megannyi oxigén palackkal és mára a négyes táborig jutottak! Velük tartott az iráni csapat (2iráni- egy hölgy, Butterfly és társa és egy bangladesi mászó ember!) és sherpáik. Összeadták erőiket és Ők is a négyesig mennének ma, holnap pedig összefogott csúcstámadást intéznek. Érdekes fejleményeknek nézünk elébe! A többiek, spanyolok, olaszok, kínaiak, Mi magyarok, csendes várakozással töltjük napjainkat kocsideréknyi ifjú mászó-sherpa és köpéseik társaságában. Rángatjuk az agregátort, várjuk a benzin utánpótlást Tseram-ból. A Nagy Öreg, Carlos Soria és egész udvartartása is csak sétálgat, madzagra kötött teniszlabdával olcsózgat és huncutul kivár! És közben a laptopon, fülsiketítően intenzív, fölajzó és tragikus zenekíséret mellett, Hermann Buhl kűzdi fel magát a Nanga Parbat ormaira!

KL.

Az olaszok serpája is itt volt az előző szezonban is. A véleménye hasonló mint a koreaiaknak: ide jön a legkorábban a monszun. A koreaiak vannak a legjobban besózva, már az előző felmenetükkel a csúcsra törtek és csak a serpáik után jöttek le, miután a hármas tábor fölötti rész nagyon viharos volt.

Eleinte az alaptábor teljesen szélcsendes volt, de mostanában itt is megcibálja a szél a sátrakat. Hetek óta egyhangú az időjárás: délelőtt napos – szeles, délután felhős, szeles, havazós.

A legutóbbi, hétezer méterig tartó akklimatizációs túránkon a nyomtaposás is fárasztó volt, reméljük a következő, már a csúcsra tartó felmenetünk során, jobb hóviszonyok lesznek.

Az irániak már három napja vannak a hegyen, ha lehetőségük volna jól haladni, akár csúcsra is mehetnének (két iráni, egy bangladesi és három serpájuk, oxigénpalackokkal). Nagyon szeles a csúcsvidék és az előrejelzések szerint még biztosan ilyen lesz néhány napig. Vagyis a hó és szél helyzet még nagyon megnehezíti az erős serpákkal és oxigénnel ellátott csapatok dolgát is.

Ma, május 9-én a nagyon elhívatott koreaiak másodszor vágnak neki csúcsmászási szándékkal a hegynek. Mintha nem érdekelné őket a nem túl kedvező körülmények, a serpáik félnek is tőlük.

Május 12 körül érhetik el elvileg a csúcsot, ha minden jól megy akkor mi is úgy vágunk neki, hogy jobb viszonyok között, önerőből is képesek leszünk elérni a csúcsot. Csúcsmászási forgalom kezdődik a hegyen, most kell tudnunk jól taktikázni.

EZs.

Még mindég jobb úgy felmenni a hegyre, hogy magasabban szél van és nincs esély a csúcsvidékre, mint az alaptáborba tölteni a pihenőnapokon túli unalmas napokat.

Miután 5-én nekivágtunk, követtek minket az olaszok hárman, két serpával. A kettes tábor elérését, már nehezítette a meleg. A befújt nyomokat kellett sejteni, ott tartott jobban a hó. A délutáni elromló időben, értek fel a serpák, majd egyesével az olaszok. A fiatalabik serpa nagyon ismer minket, tudja, hogy mikor mit másztunk. Együtt voltunk a Manaslu csúcsán, ő oxigénes Japán expedíció segítőjeként és tanúja volt a lefelejövetben bekövetkezett balesetünknek (Szabó Levente kicsúszása). Tudja, hogy akkor még normális lábaim voltak.

Május 6-án reggel öt körül vágunk neki a következő szakasznak. Elég hideg menetek ezek és érzem, hogy a ballábam el tud fagyni. A még hidegebb csúcsmenetre jobban szigetelnem kell a bakancsom. A műlábas helyzetemet jól tudom kezelni, szigetelni, úgy érzem ott sikerült már korában megszüntetni az elfagyás veszélyét.

Az alaptáborban megbeszéltük irodánk vezető serpájával, hogy besegítünk nekik a cipekedésbe, elejét véve ezzel a serpa nélküliségünk problémájának. Érdekes, hogy éppen az Everest felé vivő útvonal kettes táborában (2011-Lhoce expedíció), ahol az idei szezonban a sztár mászók összebalhéztak a serpákkal, ismertük meg a Sevensummits irodát. Mi serpa nélkül voltunk, általában jól lefáradva és amikor Tibi elment felderíteni használható víz folyást, azzal tért vissza, hogy a közelünkben van egy nagy konyhasátor, kedves , vendégszerető serpákkal, ahová belehet térni egy italra. Ez a hozzáállás logikusabbnak tűnik az ügyfélszerzés szempontjából is.

A köteleket, amelyeket a hegyen rögzítenek, nagy 4-5 kilós gurigákban lehet szállítani. A kettes tábor fölött van letéve két ilyen guriga, azt kellene felvinnünk a hármas táborba. Peti innen egyedül viszi a sátrunkat, nekem meg Jaronak kell serpáskodni. Gyakran mélyre szakadok a hóban, még ha van is nyom előttem. Az olaszok serpái utolérnek, majd az utolsó rövid szakaszon elkerülnek minket. Elég későre, délután két órára, felhős, szeles körülmények között érjük el a tábort.

N27’41”2012 E88’07”906 6975m – ezt kerekítjük 7000 méterre.

Van időnk kipihenni magunkat, a serpákkal megbeszéljük, hogy akár másnap még dolgozhatunk együtt a tovább vivő útvonalon. Már könnyebb terepek jönnek és csak kevés kötél kell. A következő nehezebb szakaszok a négyes - utolsó tábor és a csúcs között vannak.

Május 7- reggel viszont elég viharos, hideg. Mindenki pakol és indul lefelé. Süppedős hóban fokozottan hátrányos a helyzetem, lassan fog menni, fáradt is vagyok, de bőven van idő elérni az alaptábort.

Az egyes tábornál találkozunk a felfelé tartó iráni csapattal és lent az alaptáborban is többen fontolgatják az edzőtúrát, mert ez a szeles idő nagyon beállt és jelenleg nincs olyan időjárás jelentés, amely javulást mutatna. Túllendültünk az alapvető akklimatizációs szinten, a legtöbbet mozogtuk a környezetünkben, reméljük lesz alkalmunk próbálkozni a nagyobb magasságokkal.

Amint javuló változást mutat az előrejelzés, tömeges indulás lesz a csúcs felé.

EZs

Azt beszélten Zsolttal rádión, hogy elérték a hármastábort 7000 méteren. Jó nagyot tapostak és másztak, de minden és mindenki rendben van. Fölment még 3 olasz és 2 sherpa. Ők is jól vannak. Sikerült kiépíteni a tábort, ott alszanak kényelmesen, hely van és holnap leereszkednek az alaptáborba és ezzel befejeződött az akklimatizációs készülődés! Várni kell az alkalmas időjárást és elindulhat a nagy roham a csúcs felé egy fölső, negyedik tábor előretolásával 7400-7500 méter körül.

Zsolték fönt vannak a kettesben, holnap irány a hármas. Pontos adatokat csag a GPS mérés után mondok, de úgy 6900 m. körül.

Az a terv, hogy holnapután fölé mennek a hármasnak egy kis terepszemlére és szintnyerésre, talán 7300-400 ig. de tábort nem állítanak, nem cipelnek föl semmit. Aztán onnan le, beosztás szerint az alaptáborig. Pihenés és alkalmas ídőjárás esetén irány a csúcstámadás akció. Ehhez 4 jó nap kellene. Ha több van az nem árt.

A csúcstámadás tervezett részletei: 1. kettes. 2. hármas, majd azt tovább víve, támadó sátorként fölállítva a négyes (7400-500 méteren) ottalvás és éjszaka onnan irány a csúcs és oda vissza! Azután beosztva, bontva, szépen le a Bc.-be!

Ez az előterv, meglátjuk hogyan sikerül.

Jó esélyek vannak ami az emberi feltételeket illeti:

Zsolt egyre jobb formába kerül, szinte a régi énje szerint alakul. Egyre összetettebb és erősebb, jó az akklimatizációja, azt gondolom beért a hegyhez. Semmiféle láb- probléma nem jelentkezik, sebessége is szinte a régi. Nincs gyomor, torok és egyéb gond!

Péter: Hasonlót tudok mondani róla is. Az akklimatizációja összeállt ehhez a magassági szinthez (7000-ig) Remélem a további emelkedéseknél, már nem lesz gond. Gyors, jó technikájú, csak így tovább. Azt látom benne van a csúcs, ha a 8000 méter és egy kis "ide nekem az összes hegyet" túlkapás nem löki hanyatt!

Jaro: lassan följavult a sebessége és együtt halad a csapattal. Tapasztalt, jó mászó, reméljük meglesz az első nyolcezrese!

Zsolt gondolatai:

Egy éve veszítettük el Tibit.

2012 május 5-én, reggel csak nekem volt alkalmam elbúcsúzni tőle. Egyáltalán nem véglegesnek szántuk azt a búcsút. Még talán egy kicsit ingerültek is voltunk. Kényelmetlen éjszakáink és fárasztó nappalaink voltak az Annapurnán, míg a méteren töltött éjszakánk után döntött a visszafordulásról.

Hosszasan egymást segítve – akadályozva pakoltunk, míg egyszer csak a velünk együtt lévő csapatok mind elindultak felfelé. Nekem igyekeznem kellett utánuk. Tibi útban volt.

Kicsit ingerült, türelmetlen lehettem, de egymást átölelve, válveregetve, minden jót kívánva búcsúztunk el, amely után ő lefele indult.

Nem véglegesnek szántuk, de az lett és bennem nagyon felértékelődött.

Lajos gondolatai:

Képek!

Valahányszor csak ránéztem, mindíg Woyczek Kurtyka jutott eszembe. Ez a hasonlóság! Persze sapkában, pehelyben, szemüvegben meg fáradtan még inkább! Az étkező sátor homályában, két drót a fülben. Másfél méterről se hallott meg semmit. Beethowen, Mozart, vagy Brams mindent kizárt. Hiába, a klasszikusok erősek. Ha sikerült a hangzárat föltörni, naív, segítő mosollyal jött a zavart kérdés-tessék?

Még egy kép: Teljes menetfelszerelés, 2 síbot, hátizsák, szemüveg- nap is-, alsó sapka, nagykarimás sapka, áll alatt fixálva, rajta sisak -kissé ferdén-. Ajánlottam a kollekció kiegészítéséhez svájci sapkát a kupac tetejébe. Csak eresztett mosolygás jött válaszul. Azt hiszem így láttam utoljára Tibit, indulásra készen. A harmadik nyolcezres expedícióján.

Hangok!

....úgy döntöttem visszafordulok, lemegyek az alsó hármasig, nem érzem magam készen a csúcstámadásra.

- Persze, helyes döntés. Pihenés a kis-hármasban és holnap Zsolttal le!

Du. fél 5.,....Mégis lemegyek a kettesbe, az kényelmesebb, jobban lehet pihenni. A kuloarban vagyok egy kicsit sok a friss hó, mellig ér, nem találom a fix kötél másik végét, de meglesz és megoldom , ne izguljatok a kettesből jelentkezem, helló!

Ezt hallottam utoljára Tibitől!

Nyugodt utad legyen tovább a "kettes" felé Tibi!

Horvát Tibor emlékoldala

Nyugovóra jutott az alaptábor.

Utoljára még a hármas tábor elérésének nehézségei borzolták a kedélyeket. A koreaiak úgy erőltették, hogy már a csúcsot is szerették volna elérni. Végül május 2-án sikerült is utat találni a hármas tábor magasságához, de mivel szeles, viharos, többet havazós időjárás lett, mindenki leszivárgott a fenti táborokból.

Talán már nem jön újabb csapat, hallani lehetett indiaiakról is, de egy bangladesi lehet az, aki az irániakkal együtt van.

Próbálom összefoglalni a csapatokat:

• A sevensumits szervezésben: - 2 spanyol( Oscar Kardiach, Luis), 3 kínai, 6 koreai, 4 magyar (1 szlovák),
• Thamserku szervezésben: Carlos Soria és csapata négy spanyol és serpáik.
• Külön szervezésben: két iráni + egy bangaladesi és olaszok érkeztek utoljára négyen.

A serpák és az alaptábori emberek számát megsaccolni is nehéz. Nagyjából mindenkire jut egy serpa, ezt az arányt csak mi rontjuk, de talán sikerült megbeszélni és nem lesz belőle több feszültség.

A különböző szervezések serpái együtt dolgoznak és beosztják, hogy mindenki vegye ki a részét az útvonal kiépítéséből. Egyelőre arra jutottunk, hogy most, mivel az akklimatizáció nagy részén túl vagyunk mi is besegítünk akár a cipekedésbe, akár az útvonal építésbe. Ezt már próbáltuk is a hármas felé a koreaiakkal, csak nem nagyon volt ott, akkor amiben segíteni.

Még hátra van a négyes tábor és a csúcsmászás, ha lehet mi is viszünk fel köteleket.

Az olasz csapatból csak nagyon keveset láttam, amikor elmentem a sátruk mellett az egyes táborban április 29 reggel. Pedig náluk is van egy nő, az irániaknál még egy. Így az alaptáborba a kínaival együtt összesen 3 nő van.

Az iráni lány jól beszél angolul és amint megérkezett, mindenkivel felvette a kapcsolatot az alaptáborban. Rólunk már mindent tudott, trekkingesünk, Kovács Gábor minden részletről felvilágosította, amikor találkoztak útközben. Gábor lefele tartott a vidékről, az irániak meg fel. Úgy érkeztem le a hegyről, hogy hópárducként üdvözölt. Irániakkal szinte mindig találkoztunk expedícióinkon és így van néhány közös ismerősünk is. Sajnos tőle tudtam meg, hogy Mehti Amidi az előző nyáron eltűnt egy viharban a Mont Blanckon. Együtt voltunk 2011 tavaszán a Lhotse csúcsán, barátkoztunk.

A koreaiaknál van egy rokkant mászó is. Mind a tíz ujja lefagyott 1991-ben a Denalin. Több nyolcezres csúcsa van és e mellett még síel is. Kimnek hívják, ez Koreában olyan Pista szerű – gyakoriságú név.

A kínaiak, közvetlen szomszédjaink, kedvesek, szeretnek fotózkodni, de keveset lehet velük beszélni kommunikációs nehézségek miatt. Pekingiek, a nőnek öt éves gyereke van, hetente mossa középhosszú fekete haját. Serpával oxigénnel mennek majd csúcsra, miután egyszer voltak a kettes táborban.

Az iráni lány (Pillangó a neve) néha túl sok információval is szolgál: május másodikán azzal jött, hogy fent a koreaiak összeverekedtek a serpákkal. Utána volt alkalmunk puhatolózni, hogy mi is volt, de semmi, legfeljebb vita. Az viszont igaz, hogy az Everesten volt némi balhé nemrég. Több forrásból is halható, hogy az útvonalat építő serpák összekaptak olyan mászókkal, akik serpa nélkül, más utakon jártak arra. A kereskedelmi expedíciózás nagyiparrá vált, amelyből a serpák egyre nagyobb szeletet igyekeznek hasítani. Elég agresszívvá válnak olyanokkal szemben, akik nem ügyfeleik. Eddig ez leginkább lopásokban nyilvánult meg velünk szemben (2002 – sátrunk, felszereléseink az Everest déli nyeregben, 2005 – sisakjaink a K2 egyes táborában, 2011 – jégcsákányom a Lhoce csúcsa alatt), de tudunk ennél súlyosabb esetekről is másokkal szemben. Összességében, sajnálatos, hogy szabályozatlanul rossz irányba halad a hegyivezetős biznisz a Himalájában, amelynek már van jó néhány kemény története.

Uli Steck és Simone Monro elégé meghatározó személyiségei a jelenlegi expedíciós élvonalnak, hogy talán a most velük történt balhé felhívja a figyelmet reálisabb szabályozás szükségességére.

Május 5-én nekivágunk mindhárman és a délelőtt során a kettes táborba szeretnénk érkezni. Nem teljesen kedvezőek a hóviszonyok, meg az időjárás, de talán sikerül 6-án a hármas tábort is elérnünk.

Elvileg ez lesz az utolsó akklimatizációs túránk, amelyet az alaptáborba kipihenve, május közepe előtt mi is alkalmasak leszünk a csúcsmenetre.

EZs

Tegnap nem tudtunk a kommunikációval foglalkozni, mert elromlott az új agregátor berántó szerkezete. Sin barátommal egész nap szereltük, még ma reggel is. Most megy!

A sherpa probléma, bizony az is időszerű, hallottunk simone Moroék ügyéről is. Véleményem szerint, ha ebben a szezonban, illetve a végén nem születik a sherpákat foglalkoztató irodák és a mászók között egy ezirányú egyeztetés (össz. Himalájára vonatkozó, Nepali Alpin Szöv., vagy Turisztikai Minisztérium) akkor komoly bonyodalmakra számíthatunk a közel jövőben! Legfőbb probléma egy generáció váltás és a színvonal hírtelen esése a szolgáltató részéről. Ebben a sherpáknak nagy szerepük van! Azt veszem észre, hogy az amúgy színvonalas Sewen Summit szolgáltatási rendszere is jelentősen visszaesett. Nincs ellenőrzés, fiatal tapasztalatlan és felkészületlen a gárda java, tiszteletlen és pökhendi.A régi, tapasztalt erők kikoptak! Utaltam már a szakácsra, aki teljesen felkészületlen és pofátlan. Lecseréltük, nem ő a szakácsunk, csak ez 3 hetes leisztung, haragvással és vitákkal. Miközben a paradicsomleves: melegvízben leforrázott! , égetett, büdös, fokhagymalé! (paradicsom semmilyen formában nincs benne!) Naponta 2x is, ha úgy gondolja! Tehát szolgáltatás! Elsőfokon hiányzik az ellenőrzés. Az irodák gomba mód szaporodnak és ezzel hígul a szolgáltatás színvonala is!

Van ellenpélda is. Itt ténfereg közöttünk, a másik közösségi sátort ékesíti sőt, ennek a nemzetközi csapatnak a vezetője (papíron), egy Európai illetőségű mászó! Tavaly az Annapurnáról lejövet, jégcsákánnyal támadt egy perui társára, mondván az ellopott tőle ezt s azt. Ha nincs a helyszínen Erőss és Földes és nem lépnek közbe,ki tudja, hogyan végződik az affér, talán meg is öli?

Szóval, hallunk ilyesmiről is, nem árt egy alapos egyeztetés!

Mindezek után, túl vagyunk egy kiadós,szeles hóviharon, esett 15-20 centi és jó az idő. Még kicsit szeles, de holnap el lehet indulni a hőn várt hármas tábor felé és 2 nap múlva, akár egy jobb túrával el lehet érni a négyes környékét úgy 7500 méter körül és be lehet fejezni az akklimatizációt. A következő körben indulhat a csúcstámadás a részünkről. Azért emelem ezt ki, mert a többiek, az oxygénesek nagy valószínűséggel 1-2 napon belül nekilódulnak és nagy lesz a tülekedés a csúcszónában. Véleményem szerint a többség nincs fölkészülve, de ez legyen az ő gondjuk! Az oxygén palack és a sherpa kíséró nagy úr! Tehát: holnap hajnalban a kelő nap előtt indulás a kettesbe és holnapután a hármasba: Jaro, Erőss És Peti!

Még mindig alaptábor! Azzal a kis hírújsággal, hogy koreai barátaink keményen dolgoznak és el is érték a hármas tábort. De nem akárhogy!

Történt ugyanis, hogy sherpáik munkakedve egyre csökkent és már nem akartak tovább dolgozni, főleg fejlámpa fényben. Mit tesznek erre az elhivatott, motivált, kemény dél-koreai kollégák? Hirtelenjében jól elvertek 2 dezertáló sherpa komát és helyreállt a rend, ment minden, mint a karikacsapás, van hármas (a kulcshelyzet) mehet a csúcsirány.

Kis kitérő még a sherpákra! Hígul a mezőny. Tele vagyunk fiatal, pökhendi legényekkel, akik jóval többet hisznek magukról. Illetlenek, tiszteletlenek, tudatlanok. Nem kell csak a szakácsunkat és udvartartását említeni. Persze van 1-2 rendes is. De a tendencia ez! Nem árt egy kis rendreutasítás, hamár fizetnek nekik! Rohamosan kezdik elfelejteni, hogy a megélhetésüket fedezik az expedíciók, trekkingesek és egyéb kirándulók, utazók. Az alaptábori legények is naphosszat lődörögnek, hallgatják a telefonzenét, a budiból kidől a szar, nincs kézmosó csak bizgatásra és egyre több minden csak bizgatásra. Régebben ez magától értetődő volt. Régebben! Most meg újabban van! Vagy itt is égtáji problémák vannak: a Himalája legkeletibb nyolcezresénél vagyunk. Hacsak az nem?

Ha semi éghajlati tényező nem gördít akadályt, holnap hajnalban útrakel a csapat, irány a hármas tábor!

Zsolt beszámolója az elmúlt napokról:

Április 28: Peti reggel felment és elbontotta a sátrunkat az egyesben. Rengeteg üres sátor közül választhatott éjszakára.

Április 29, 2 órakor ébresztő számomra az alaptáborban. Pakolok és 3 óra előtt elindulok. Az alaptábor és a hegyoldal között nem túl nagy a távolság, de kellemetlen törmelékes, jeges bukdácsolós szakasz. Már nincs miért visszafognom magam, jó ütemet is kellene mennem, hogy a megbeszélt 6 óra körül elérjem az egyes tábort. Nincs hideg, csak annyira,amelyben a legkellemesebb az erőfeszítés.

Gyönyörű holdfény van, egyedül a hatalmas hegyoldalban, szép haladással. Öt órakor rám virrad, jól haladok a jéglépcsők átmászásában is, 6:30-kor köszöntöm Petit az egyesben. Nemsokára együtt indulunk tovább a kettes tábor felé. Az egyes táborunkat ezzel megszüntettük és ezentúl az alaptáborból ezer méter szintkülönbséggel és 6-7 órás menetidővel érhetjük el a kettes táborunk sátrát.

A reggeli nap is nagyon erős, de még nem olvasztja fel a hófelszínt. Jól haladunk, bár a nyomokat sok helyen elfújta a szél. Látjuk a kettes táborban mozgolódókat, mielőtt elérnénk, kilenc körül, nagyobb csapatot látunk elindulni felfelé. Fáradtan menekülünk be a meleg elől sátrunkba, értékelve minden hűvös fuvallatot.

Az alaptábori rádiózásunkkal meglepő hírről értesülünk, miszerint a koreaiak csúcsmászásra
indulnak.

Délben ássuk ki sátrunkat, hogy kicseréljük az egyes táborból felhozott nagyobbal. Az elbontottat majd a következő táborba visszük. Fentről hárman jönnek le, két kínai és egy serpa, ők indulnak is vissza az alaptáborba. A hármas tábor felé serpák eltűntek a meredek terep jégfalai fölött.

Délután három körül látjuk őket visszatérni. Nem leplezik fáradságukat, egyikük a sátrunk mellé rogyva, rekedt suttogó hangon számol be:

- Nincs út. Túl sok nagy hasadék van, nem lehet átkelni.
- Akkor mi lesz? Létrák kellenek?
- Igen Katmanduból kell létrákat hozni.

Hát az eltart egy ideig.

Irodánk fő serpája is beszámol:

- Egészen más a gleccser, mint tavaly. Csak létrákkal lehet átkelni a számos nagy hasadékon. Ők nagyon fáradtak, mennek is lefelé az alaptáborba. Mostanában nem lesz hármas tábor.

Délutánra beáll a megszokott felhőzet, havazgat. Óriási terhekkel érkeznek serpák. A koreaiak csúcsmászását jöttek előkészíteni. Velük mi is nekivághatunk a következő nap. Nincs esély a hármas tábor magasságát elérni, de legalább magasabban működünk egy kicsit, ha lehet próbálunk segíteni az útkeresésben, építésben (kötelek rögzítése). Szürkületben, rossz időben a kinti hangzavarból sejtjük, hogy a koreaiak
is megérkeztek.

Április 30, reggel várunk a melegre. Nincs miért hidegben elindulnunk felfelé, a nap nagy részét úgyis napon kell töltenünk. Nyolc órakor éri el a nap a kettes tábor sátrait, nem sokkal ez előtt indultak el a koreaiak serpái, öten, felfelé.

Összeszedelőzködünk és indulunk utánuk. Visszanézve, hárman még jönnek, egyikük elég nagy tempóban, utol fog érni. Éppen egy függőleges gleccserlépcső megmászásába kezdek, amikor kiabál utánam, hogy innen más út lesz. Kicsit nehéz tisztázni, hogy ki is ő, végül (talán) olyan serpa, aki tud koreaiul és éppen az új útvonal kiépítésén dolgozik. A másik két felérkező, koreai, az egyikük Sin az alaptábori áramfejlesztő szerelőmester. Mindent kameráz, és mindent kézben tart: hol mennyi a kötél, honnan vágni neki és próbálkozni új útvonallal.

Fentről Peti ereszkedik le, hátizsákjára van csatolva egy nagy tekercs kötél. Van még vagy három, és némi általunk átláthatatlan hangzavar káosszal, végül elindulnak a jégfalak alatt. Hatezer ötszáz méter fölött vagyunk és egy felfele vezető út zsákutcába vezetett, ráadásul az oda felvitt köteleket még nem lehet visszabontani, mert az egyik csapat serpái rengeteg felszerelést (oxigén palack, sátrak) hagytak fent. A koreaiak oldalazó mászását figyelve, közel délig kitartunk, hogy hátha van amiben mi is segíthetünk, de elég sok erős serpájuk van és lassan eldöntjük, hogy lemegyünk az alaptáborig. A kettes táborban még várakozunk, hogy a délutáni felhők enyhítsék a forróságot, majd egy lefelé induló serpa csapat nyomán mi is elindulunk. A hírek szerint a következő nap újabb nagy serpa összefogással, útvonalkeresés - kiépítés kezdődik a hármas tábor felé. A koreaiak meg sem állnának a csúcsig (erős serpák és oxigén támogatásával, egészen másképpen gondolkodnak mint mi). Nekünk van időnk pihenni, akklimatizálódni, újabb felmenttel a hármas tábor és hétezer méter fölé jutni, majd csak az után, de még mindég május első felében gondolkodhatunk a csúcsmászásban.

május 1.

EZs