Himalája Expedíció

április 30.:

Kicsit megrekedt a népség lendülete! Kiderült, hogy a hármas tábort nem lehet egykönnyen elérni, nagyon szétnyíltak a hasadékok. Új utat kell keresni, részint meg is van, csak lesz előtte 1 nap pihenő, úgyis rosszabb idő lesz holnap. Meg aztán több kötél és tartozék kell föl.  Szinte mindenki lejön. Zsolt és Peti is lejön délutánra, nem pöcsöl a kettesben. Most beszéltem Zsolttal, este együtt vacsorázunk!

Mi Jaroval megettük a sherpasztyút, kiköpdöstük a zsíros, rághatatlan mócsingokat és egyszercsak jól laktunk. Ez kell nekünk, a jó kaja. Hagytunk Zsoltéknak is bőven, hadd egyenek a kiadós taposás után, megérdemlik!

Az ember gondol a társaira!

április 19.:

Ma hajnalban 3 órakor Zsolt is felment az egyesbe és az ott várakozó Petivel továbbvitték a kettesbe a sátrat és a felszereléseket. Ilyen módon megszűnt az egyes táborunk, nincs is rá szükség!

Az idő remek. Ezen fölbuzdulva az összes koreai és sherpáik meg az oxigén palackjaik elindultak fölfele, egyenesen a csúcsig. Ez igen! gondolom a hármas tábort azért útba ejtik, mert ott még senki sem járt (6900-7000 méter körül).

Ez ám a hegymászás, ha van sok oxigéned, meg sherpád (pénz, agyvelő) szinte bármilyen hegyet megmászhatsz ripsz-ropszra, nem kell sokat törni magad. Ez mára már a Himalája mászás szégyene! Ha a repülő ipar egy kicsit összekapja magát, mászó se kell, letesz egy helikopáter akármilyen csúcsra egy palack oxigénnel fél órára és pózolhatsz a családnak. Nem a motorbicikli meg a lóvasúttól lett hová a világ, hanem ettől! 

Ma estére kiderült, hogy nem olyan egyszerű a világ. Nem sikerült utat taláni a gleccseren a hármas tábor felé. Óriási hasadékok lettek tavaly óta. Az is lehetséges. hogy létrákat kell hozatni helikopterrel. Nem is szeretnék belegondolni mennyi idő!

Azért, holnap még egy nagyobb különítmény tesz kísérletet, Zsolt és Peti is beszáll, mert a helyi szemek időnként csalókák. Derült ez már ki! Ezért Járo nem indul föl reggel.

Következzen Lajos és Zsolt beszámolója az elmúlt napok eseményeiről kitekintéssel a közeljövőre.

Lajos beszámolója:

Ma reggel 8 óra előtt megérkezett az első kiránduló a kettes táborból, a Peti.

Nagyon gyorsan, durván 2 és fél óra alatt letépett, mert félt a melegtől. Zsolt egy fél óra múlva követte. A reggeli kávét és a reggelit, már hármasban fogyasztottuk. (Ebből is következik, hogy jó formában vannak)  Azért csak ennyién,mert Jaro - velük találkozván az egyesben - úgy döntött, hogy mégis felmegy a kettesbe és holnap jön le.  Azóta el is érete és jól van. Holnap ereszkedik le közénk a többi még föntlévővel (más nációk).

Az idő pazar, éjszaka hideg napközben nagyon meleg van így holdtölte idején. A táj lenyűgöző. Ha kitart a jó idő, akkor a hármas tábor és akklimatizációs magassága következik 2 pihenő nap múlva. Mindenképpen szeretnénk nagyon és megfontoltan felkészülni a csúcstámadásra, melynek ideje május 15-e körülre várható, ha nem írja felül az időjárás, vagy egyéb, más furcsaság!

Zsolt beszámolója:

Megjártuk a Kancsendzönga első két táborát és nagyjából be tudjuk már azonosítani a még hátralévő felső kettőt is.

Úgy tűnik ide leginkább jó akklimatizáció és állóképesség kell, amelyen még nagyon aktívan kell javítanunk.

A hármas tábor elérése mostanában lesz, nekünk is a napokban ez a következő feladat.

Reggelente jó a nap hozta melegre várni, de ha így indulunk, akkor az egész útvonalat nehezíti a meleg ami fizikailag is sokkal jobban megvisel. A jól végzett akklimatizáció azt jelenti, hogy jó erőben maradunk, miközben nagy magasságokat érünk el.

A kettes tábort korai indulásokkal és ez által fizikailag könnyebben értük el. Hidegben, gyorsabban haladva rengeteg időnk maradt a táborokba, ahol a meleg elviselése volt a legnehezebb.

Az alaptáborba való visszatéréshez reggel négykor keltünk és még sötétben indultunk el. Mivel Jaro másképpen taktikázik vagy érzi magát, őt az egyes táborban találtuk hat órakor. Közepes gyengén van, de még egy napot fent töltene és lehetőleg elérné a kettes tábort. Tovább folytatva nagyjából ezer méteres színtkölömbségű ereszkedésünk reggelire elértük az alaptábort.

Petinek ehhez nagyjából nettó 2 óra kellett, nekem kb fél órával több. 2013 április 26 délben Jaró rádión bejelentkezett a kettes táborból, holnap visszatér az alaptáborba. 

Egy – két pihenőnap multán igyekszünk magasabbra.

Legközelebb az első tábor mellett elhaladva folyamatosan mennénk a kettes táborig, majd onnan a következő nap a hármas tábor elérése a cél. Úgy tűnik a nappali meleg miatt, bevállaljuk az éjszakai meneteket. Ez még szép is lehet, telehold körül vagyunk.

Ahogy az időjárás megengedte, megpezsdült a mászóélet és van fel-le mászkálás mindennap, miközben még az alaptáborba is újabb csapatok érkeznek: olaszok és indiaiak. Jó esély van időben nagyobb magasságokat elérni és ezzel akklimatizálódni. Ott vagyunk az elsők között, akik az elért magasságokban táboroznak. Ha minden így halad és lesz kedvező időjárási helyzet a csúcsmászásra, akkor az akár május közepén megtörténhet.

Kollár Lajos jelentése (04.25.):

"Ahogy azt megjósoltuk az előzőekben, megjavult az idő és tegnap reggel 6 órakor elindult a csapat Zsolt, Jaro és Péter) az egyes tábor felé. Pihenés, ott alvás és ma reggeli derűs idő után elérték a 2-es tábort, helyi idő szerinti 12 körül.

Jaro nem tartott velük, ő az egyesben maradt egy kis tovább pihenésre. Némi gyomorpanaszokat említett. Zsolt és Péter a kettesben teljesen jól van, és holnap reggel indulnak vissza az egyesen keresztül, Jaroval együtt az alaptáborba!

Tehát, áll a magyar expedíció kettes tábora 6400 méteren! Azért ilyen kicsi a magasságkülönbség, mert eléggé sok le-fel van a tagolt felső gleccseren."

Ako sme už skoršie predpovedali počasie sa zlepšilo a včera ráno o 6 hod. sa vydalo družstvo Zsolt,Jaro, Peter smerom do prvého tábora. Oddych, tam spanie a dnes pri jasnom počasí dosiahli tábor č.2, podľa miestného času okolo 12 hodiny.

Jaro nešiel s nimi.Ostal v jedničke na ďalší odpočinok.Spomínal nejaké žaludočné ťažkosti. Zsolt a Peter obaja sa majú celkom dobre a zajtra ráno sa cez jedničku vracajú spolu s Jarom do základného tábora.

Čiže stojí druhý tábor maďarskej expedície vo výške 6400 metrov! N:27,41,299, E :88,07,379 Zato je výškový rozdiel malý, lebo je hore-dole na členitom ľadovci.

fordította: Halmos Péter

Túl sok pihenőnap az alaptáborban. Április 23-án megint miénk az áramfejlesztő. 19-én jöttünk le az 1-es táborból, és mentünk volna feljebb 22-től, de elég havazós napok jöttek-vannak.

Ha Szikkim felé fúj a szél a hegy tetején, akkor jó idő van, ha fordítva, akkor rossz. Apró szemű hódara hullogat, alig hagy nyomokat, többnyire a nap átsüti a felhőket és olyan mintha esne, rögtön olvad a hulló hódara.

22-reggelre 15 cm friss hó borította az alaptábort. A serpák napok óta készülődnek a kettesig, de nem fel, hanem lefele indultak a havazás hatására, mert folyamatosan teherhordó hiány van. Tcheramból van mit felhozni.

23-ra reggel kitisztulni látszik, de már délelőtt újra felhősödik, a fennmaradó sherpák elindultak az egyes felé. Ha tovább javul az időjárás, 24-én nekivághatunk mi is, és ha jó haladunk elérjük legalább a kettest, amely valahol 6400 méter körül van.

EZS

Érdekes az információ áramlása. Utunkon az alaptábor felé volt elég sok bizonytalan, lehet, talán.

Az utolsó dzsippel elérhető falu nevét jó ideig nem tudtuk kideríteni, kérdéseink, térképre bökdöséseink is talánokba fulladtak. Míg végül kényszert éreztünk, hogy kiderítsük valahogy a falu nevét, hogy megoszthassuk az ott lakókkal (Kanidingbe!!!).

Ez után már a térképeinken jól követtük útvonalunkat. Az alaptáborhoz közeledve érdekes információk szivárogtak az előttünk felvonulókról: egy hegyre indul a kínai, meg a dél koreai csapat. 

Valószínűleg nehezen férnek meg egymással. A hegyen már kitört a háború, a koreaiak elhagyják a vidéket!

Furcsának és valószínűnek tűnt az egész, amelyben talán ugye arra kellett volna figyelni, hogy ellenséges országok csapatai ne egy szervezésben, egymás közelében legyenek.

Kicsit feljebb, már módosult a történet, de még mindég bizonytalan volt, hogy levonul egy expedíció vagy sem az idény elején.

Az alaptábort elérve az derült ki, hogy a dél koreai csapatnak volt egy nepáli vezetője (az alkalmazottjuk) vele rúgták össze a port, ő hagyta el a vidéket.

A következő nap az alaptábort avató ünnepségen mindenki ott volt. Csak a kínai csapatnak van női tagja, az ő nyakában a dél koreaiak kendőjét látom. Mit sem sejtenek a kósza hírek által elszabadult fantáziánkról. Úgy találtuk, hogy a hegyen béke és együttműködés van.

EZs.

Március 28 hajnalán, Delhibe érkezve fel kellet vennünk csomagjainkat, kimenni a reptérről és várni délutánig, amikor majd az indulási oldalon beszállhatunk Katmandu felé.

Mivel rengeteg nagy cuccunk volt, nem is terveztünk városnézést, hanem a reptér egy nyugalmasabb zugát kerestük ott alvás céljából. Jaro nagy málhái közül hamar előkerült valami jó házi pálinka és akkor jöttem rá, hogy ez nálam valahogyan lemaradt a listáról.

Ázsiában a jófajta alkohol ritka pedig az alaptábori regenerálódást, emésztést is tudja segíteni. 

Nagyobb magasságban, szintén e célból kísérleteztem és arra jutottam, hogy a kissé gyengébb likőr szerűségek tesznek ott jót a gyomornak.

Kevés pálinkánk lesz alaptábori használatra, a hegyi ellátmányról megfeledkeztem. Útközben azért akad lehetőség alkoholos italra és van, amely nekem is kedvencem lett.

A Kancsendzönga vidékén több törzs él és az egyik – a limbu, akiktől a tongbát eredeztetik.

A tongba különleges „tibeti forró sör” amellyel az avatottak már Katmanduban is megismerkedhetnek. A turista negyedben (Thamel) két vendéglőt ismerek ahol kapható, de az igazi a turista negyed szélén, a helyieknek van.

Egyre jobban elmélyedünk a készítésének titkaiba és most a származási vidékét is bejárva, megosztom az eddigi információkat.

A tongba az európai kultúra számára teljesen idegen, az erjedt kölesről kell a forró vizet szívószálal leszívni, majd addig pótolni a vizet, míg van íze. Nagyjából annyira alkoholos mint a sör, de mivel forró és szívószálas, elég hatékony. Limbu vidéken járva, láthattuk, hogy itt milyen ősi a szívószál. 

Pillanatok alatt kifaragják vékony bambuszból, ám szűrőként is helyt kell állnia, ezért az egyik végén ízület van amelyet úgy alakítanak ki hogy a köles szem ne férjen át a réseken. Söröskorsó méretű fa kupa a másik ősi kellék, ám ezt néhol helyettesítik fedeles alumínium edénnyel.

Biztosan sok féle köles van, amelyből a tongba készül, vöröses – barnás színű mikor már kész. 

Láttuk, ahogyan tisztítják, mossák, törik, főzik, szikkasztják, erjesztik, tárolják. Kiderítettük, hogy valamilyen helyi kovász szerűséggel indítják el a főtt köles erjedését, nedvesen eltéve minél tovább tárolják, annál ízesebb lesz. Egy, két hónapig érnie kell, míg fogyaszthatóvá válik.

Fogyasztása:

A fedeles kupát színültig töltik erjedt köles szemekkel, erre kell a forró vizet tölteni, amíg ellepi és kicsit ülepíti a kölest. Öt perc után a fedélen átvezetett szívószálal az aljáról el lehet kezdeni iszogatni. Nem rohanós műfaj, sokáig lehet utána töltögetni, a legjobb (bio) folyadék utánpótlás.

Nepálban helyinek számít még a:

Raksi - amelyet valamilyen lepárlással készítenek valamiből. Olyan házi bor – pálinka, amelynek a legkellemesebb íze is kellemetlen füst ízű.

Csang – serpa árpa sör: fehéres, savanykás, zavaros, enyhén alkoholos ital.

Tibeti avas jakvajas tea - nem alkoholos és alig tea, inkább erős ízű leves. Leginkább buddhista kolostorokban kínálnak meg vele.

Ezs

Nepál hindu királyság, ahol a feudális rendszert „demokráciára” cserélték. Ez nagyjából annyit jelent, hogy most már nem lehet tudni olyan biztosan, hogy ki a legnagyobb király, de sok kis királynak kell közel lennie a tűzhöz.

A nepáli nyelv és kultúra gyakorlatilag az indiai hindu hegyvidéki verziója. A hegyek, völgyek viszont sokkal jobban megosztják ezt és rengeteg külön nyelvű és kultúrájú törzs lelhető fel a Himalájában. 

Ezek egy része tibeti eredetű, de a magyarság számára a legérdekesebb az a Magar törzs, amelynek a Dhaulagiri és az Annapurna hegyvidékén vannak falvai. Nepál történelmében volt nagyobb befolyásuk is, míg mostanra visszaszorultak. A nepáli hinduhoz hasonló nyelvben az ezer :azsar, egy: eg és még lehetnek hasonlók ezekre csak én figyeltem fel.

Nepálban még nem ismertek az etnikai konfliktusok, mint ahogyan nincsenek, vallási eredetű ellentétek sem. Legalábbis ezek európai vagy világ méretű problémái itt nem látszódnak.

Az alaptábor felé vezető gyalog utunkon Nara a kísérőnk, ügyintézőnk. A Serpák területéről, Solo Khumbuból  (völgy a föld legnagyobb hegyei alatt, a Himalája déli oldalán) való, természetesnek vettem, hogy serpa, de mondta, hogy egészen más „mongoloid” a „thamal” törzs tagja. 

Az ezer évvel ezelőtt széteső tibeti birodalom meghatározta a Himalája területein lakó törzsek kultúráját, vallását így még ma is, ha külön nyelvük is van, nagyrészt megértik egymást. Például a néhány száz éve Nepálban letelepülő nomád serpa törzs tagjai értik a ma Pakisztánhoz tartozó Baltisztáni (a Karakorum hegyvidéke) balti nyelvet.

Narát faggattam a törzséről, válaszai: a thamal törzs, néhány faluból, néhány házból áll, összekeveredve a serpákkal. Régebben (évtizedek) még többen voltak, de ma már alig van aki beszéli a nyelvüket. Ő negyven körüli lehet, a szülei beszélték a nyelvet, de ő már nem. A thamal már csak származást jelent, kultúrát, hovatartozást nem.

Érdekes hogy a méltán híres serpák is a nepáli nyelvet beszélik többnyire, talán a zártabb völgyek falvainak lakói tartják meg nyelvüket és vele kultúrájukat. 

Néhány nepáli törzs, amelyekkel kapcsolatba kerültem: serpa, gurka, gurung, magar, arjan, limbu, rai. Azt sem tudom, hivatalosan hány (nagyon sok) törzs lehet, de szomorú látni az általam ismertek elsorvadását.

Minden kultúra közös emberi érték kellene hogy legyen. Még csak erőszakos asszimiláció sincs 

Nepálban, mégis önkéntes beolvadás van és évtizedek alatt gyakorlatilag megszűnik a törzsek tarkasága. Talán egy – két generáció emlékezik származására.

EZs.

Markus tíz éve járja a világot.

Április 5-én találkoztunk vele Yamphudinba érkezve.

A vendégfogadó nagy ház udvarán ment a szokásos helyi kártyajáték, amelyhez asszisztált, a kezében togbával (alkoholos helyi ital, amelyről még írok részletesebben). Később a közös vacsoránál beszélgettünk és állapítottuk meg, hogy tíz év alatt sokat változik a világ. 

A barátai rokonai is teljesen átalakulnak életvitelükkel együtt.

Tervezi, hogy a közeljövőben (a tíz év viszonylatában) hazalátogat, talán útba ejtve Magyarországot, de semmiképpen sem marad Svédországban, pedig amerre jár mindenhol az ő hazája a vonzó emberi környezet.

Hol van számára a legjobb hely?

Erre a kérdésre elég zavaros válasza volt, de nagyjából azt az értéket vette figyelembe, hogy hol a legolcsóbb az önbódítás. Panama, ott minden van olcsón.

Úgy kelt útra tíz éve, hogy az anyjától örökölt és azon a pénzen van el máig, nem szorul helyi munkára, pl tanítani.

A családhoz való távlati hozzáállása kicsit érdekesebb volt: mindenhol vannak alkalmas lányok, ha úgy alakul új falut hoz létre Pápua ÚJ Guineán ahol nagyon tetszet a helyi kőkorszaki – modern élet keverék, vagy Panamán.

EZs

Jelentés 02.  2013  04. 20.

Sziasztok!

Egy kedves koreai (Dél!) komának köszönhetően sikerült 2 generátorból egyet fabrikálni és viccesnek is tűnő procedúrával beindítani. Gyertyalyukon benzinbeöntés, pihentetés, rángatás és végre felbruttyan és nyomja az erőt. Micsoda gyönyörűség, megélednek a távkommunikáció eszközei. Lekérdeztük a hozzánk intézett leveleket, fogalmazzuk a válaszokat és így tovább. Kezd a megszokott kerékvágás mélyülni.

Az eddigi -viszonylagos- hallgatás oka és reményei után az expedíció állásáról röviden:

Zsolttal együtt megfogalmaztuk, hogy ez a felmenet mindenképpen a legkeményebbek közé tartozott, hacsak nem a legkeményebb volt. 5500 méterre az utolsó 200 métert fix kötelek segítségével teszi meg az ember és ezt megelőzte egy kétnapos, "lenyűgöző" gleccser menet! Le, fel morénákon, óriás és kisebb köveken keresztül. Igazán felemelő! A teherhordókkal való közös hálósátor felemelő érzéséről és az 1 hetes szagokról csak az tud némi képet alkotni aki járt a Baltorón hasonló helyzetben. De, cél a Kancsendzönga!

Terveinkhez képest 3 nappal előbb, 12-én értük el az alaptábort, 5500 méteren.

Eszembe jut egy nem jó emlékü 5500 méter. Tavaly az Annapurnán ebben a magasságban ért véget a "hivatalos" akklimatizáció!!

Körülményeink itt az alaptáborban rendezettek, mindenkinek van személyes sátra, és a csapat étkezősátra is kielégítő. Négyen vagyunk, nem szorongunk. Itt van régi barátunk, ennek a nemzetközi expedíciónak a kinevezett vezetője Oscar is (mi az egyszerűség kedvéért Kadhafinak neveztük a lenyűgözö hasonlóság miatt). Ezekben a percekben kapott egy  rossz hírt, személyesen Carlos Soriától és kíséretétől, hogy elhunyt az édesanyja. Részvétünk!

Viszont van jó hír is. Elindult a munka a hegyen. Az expedíciók sherpái építgetik az útvonalat klienseik számára, ami némi előnyt jelent nekünk is. Nagy mozgás formálódik ezen a gigászi hegyen.

15-én, Zsolt, Peti és Jaro egy kirándulást tettek az egyes tábor felé vezető szakaszon az ugynevezett vállig, 6000 méterre.

Petinek nem sikerült elégségesen akklimatizálódni és ezzel az emelkedéssel szerettük volna egyértelműsíteni, hogy föl, vagy lefele kell az irányt vennie. Aztán némi kényelmetlen éjszakával és vízhajtóval helyrebilleni látszott a probléma.

Úgy, hogy az a döntésünk születtet, az egyes tábor kiépítésében vegyen részt kellő figyelemmel. Tapasztalat az, hogy egy első föllépésnél az I-es táborban való alvásnál (6200 m.) az egészséges szervezet helyrebillenti önmagát. Így is történt, Petink helyrebillent, elmúltak a panaszok. Azalaptáborba visszaérve semmilyen akklimatizációs rendellenesség nem látszik rajta.

Reméljük, hogy ez a reakció sorozat a nagyobb magasságokban való mozgást nem gátolja többé a természetes jelenségek kivételével.

Tehát összefoglalva: Áll a magyar csapat egyes tábora 6200 méteren egy sátorral. Mindenki az alaptáborban van, jó hangulatban és hallgatja Járo lejátszóján kikerülhetetlen Karel Gott és egyéb régmúltú zeneszámokat. A Lady Karnevál- nál jut eszünkbe az Irígyes-Mirigyes-hónaljas bazseválók zseniálitása. A következő akció a kettes tábor elérése lesz 2-3 nap múlva. Ehhez az időjárási viszonyoknak is meg kell változni, mert tegnaptól havazik, ma egész nap hajnaltól. Nincs nagy meleg sem, ez egy hűvösebb régiója a Himalájának, a magasság is indokolja.

Itt az ebéd! Dalbat, valami dobozból szabadított patkányhússal. A konyhafiú mereven áll és nézi, vajon legyűrjük-e?

Egyszóval: a szakács piszkosul gyenge! Ilyen fantáziátlan szakácsunk még nem volt, de betörik azt garantálom!

Üdv a következő jelentkezésig:  KL.

Hóha! Ha valaki tud valamit Kovács Gáborról (a trekkingesünkről) Írja meg legyen kedves. Nagyon aggódunk, el ne vesszen!

Persze, tudjuk, hogy van az a pénz amelyik nem vész el. De mégis, nem vennénk a szívünkre, ha görbülne a hajaszála.

Azért tudjátok, az energia kutya vacsorája!  Na, nem Somájé, mert annál biztosabb a földön nincs!

KL.

6184 métert mutat a gps, ezt kerekítjük 6200-ra.

N 27’40,782

E 88’06,884

Április 18-án indulunk és már az elején a legáltalánosabb hibával: későn.

A vállig már bejártuk az utat 15-én nagyon jó körülmények között. Leginkább a kemény jól járható felszín volt biztató. Akkor 9 órakor indultunk és délre értünk fel, miközben az időjárás ködös, havazósra váltott.

A hegygerinc mögül felkelő nap reggel hétkor süt a sátrainkra. Nyolcra időzítettük a reggelinket és  mivel elég hamar elérhető az egyes magashegyi tábor, nem siettünk a pakolással sem. Végre 11 körül indulunk, ám az első havas lejtőn már érezni, hogy nem csak a meleg hátráltat hanem a beszakadóssá vált hófelszín is. Bosszankodok, hogy már megint magas lett a kényelem ára, mivel a korai indulást a hideg kényelmetlené teszi.

Nagyobb hátizsákokkal és nehezebb haladással mint először, de most is három óra alatt elérjük a vállat. Majd indulunk tovább a meredek gleccserfalak felé. Délutánra minden mozgás megszűnt a hegyen, csak mi araszolunk köves, mélyhavas, meredek majd jégfalas terepeken.

A gleccserfal áthajló tetején átmászva már csak kisebb séta és egy óriás hasadék peremén találjuk az első tábor sátrait, amelyet az előző nap hoztak fel.

A délelőtti meleg ingadozva átcsap szeles felhős hidegbe, miközben még néha előbukkan a nap. 

Több sátor áll, eldöntjük, hogy az általunk felhozottat csak reggel állítjuk fel. Csak mi vagyunk bárhová befekhetünk, pihenünk, főzünk.

Az alvásra kisebb hálózsákot hoztam fel, amelyet pehelykabáttal kell kiegészíteni. Viszonylag működik, de még kicsit fejleszteni kell a rendszert, kicsit fáztam.

Péter elindulását egy kisebb vita előzte meg, mivel úgy tűnt nem tud kelőképpen akklimatizálódni és így nagy kockázata is lehet tartósabban még magasabban lenni. Kondival jól bírja és nincs is baj míg mozgásban van, de amint megérkezünk, elég rosszul néz ki és a pulzoximéter is igazolja, hogy nagy a terhelés a szervezetén.

Kérdésesé vált, hogy le vagy fel menjen, mivel elég kondis és felfelé szeretne menni, elfogadtuk és szerencsére az első tábor közel 6200 méteres magasságában is jól volt.

Április 19 délelőtt gyors iramban lejövünk az alaptáborba. Fárasztó volt az első tábor elérése, ottalvás, lejövés, amely fontos része az akklimatizációs folyamatunknak.

EZs

Erőss Zsolt telefonos jelentése szerint a csapat három tagja (Erőss Zsolt, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) kiépítette az I. tábort majd visszatért az alaptáborba. Áramuk még még mindig nincs, a napelemek sem nagyon működnek. Valamennyi energiához mégis hozzájutottak, így holnap részletesebb beszámoló és fényképek várhatóak.

Kollár Lajos telefonos jelentése szerint egyelőre alig van áramuk, mindkét aggregátor elromlott a Kancsendzönga alaptáborában, de jól vannak. Tegnap havazott, a csapat három tagja (Erőss Zsolt, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) az egyes tábor kiépítését ugyan még nem kezdte meg, de az első akklimatizációs magashegyi túrájuk már megvolt, mintegy 6000 méterig, az I. tábor alá mentek fel. Egyelőre küzdenek azért, hogy legyen áramuk.

Elbúcsuzunk trekkerünktől, Gábortól meg időben

Úton az alaptáborba

Pudzsa a BC-ben

Az alaptáborból jelentkezünk, sajnos  még mindig nincs elég energiánk, nem érkeztek meg a felszerelések. Nagyon szívós kemény felmenet volt és a hordárok nagy része még nem érkezett meg. Visszamenőlegesen néhány adatot pontosítunk:

• ápr. 7-én érkeztünk Tortongba, 2980m, EN27,31,689 E87,54,810
• ápr. 8-án Tseramba érkeztünk, 3800m, EN27,34,178 E87,58,628
• ápr. 9-én Ramche 4502m, EN27,35,651 E88,01,873
• ápr. 10-én Midl Camp 4868m EN27,38,612 E88,04,374
• ápr. 11 BC 5510m EN27,40,467 E88,06,224
• ápr. 12-én Puja volt az alaptáborban, ez az első pihenőnapunk.

Megtörtént az ismerkedés több mászóval és a mai nap elindultak a sherpák és a koreaiak az egyes tábor felé a fix kötelek kiépítése miatt. Mindenki kiváló állapotban van, kivéve kitűnő hegymászónk, Kiss Péter aki gyomorpanaszokkal küzd, némi pulzoxi méteres problémái is vannak, reméljük a pihenőidő miatt teljesen rendbejön és néhány nap múlva irány a hegy. 

Amint energiaforráshoz jutunk, bővebb információval szolgálunk.

A négytagú magyar Kancsendzönga-expedíció hosszú és nehéz út után megérkezett a 8586 méter magas hegy alaptáborába (BC), amely a tervezettnél magasabban, majdnem 5500 méteren van.

Mindenki jól van, a csapat trekkinges tagja, Kovács Gábor már lefelé tart a hegyről. A helyzet egyelőre nem tökéletes, ugyanis a cuccaik még nem érkeztek meg, így egyelőre ők is a túrafelszerelésben vannak.

Holnapra várható hosszabb beszámoló, ez attól függ, lesz-e már elég áramuk.

Lajos jelenti:

Itt vagyunk Tseram-ban 3800m-en, holnap indulunk tovább Ramche-ba a gleccser szélére 4600m-re. Ez a terv. A töltöttségünk nagyon kicsi, de mindenki jól van, egészséges. Ha minden a terv szerint megy, 3 vagy 4 nap múlva érjük el az alaptábort.

Üdv Mindenkinek

a Csapat

Az expedíció a 2100 méteres Yampudiból indulva pénteken elérte a Lassiya hágót (3410 m). Vasárnap a csapat továbbhalad 3868 méteren fekvő Cheramba.

"Mindenki jól van, jó a hangulat, haladunk és valószínű itt tartunk egy akklimatizációs pihenő napot" - írta Kollár Lajos, az expedíció vezetője.

A csapatnak nagyon kevés az energiája a felmenetben, ezért nem tud gyakrabban jelentkezni.

A túránk elején (április 3)

Elérkeztünk a járható út végére.
Talán a helyiek csak tudják mi a falujuk neve, de nem tudunk odáig jutni a kommunikációban, hogy kiderítsük. Talán Khanidingbe, de nem biztos, majd csak kiderítjük, beazonosítjuk a térképen.
Mivel korra reggel indultunk, már kilenc körül ide érkeztünk és a teherhordókra várunk. Jó esetben jönnek és délután egy kicsit gyalogolunk.
Mivel a teherhordókkal egyre nehezebb a helyzet felszereléseink nagy részét Katmanduból felküldik az alaptáborba helikopterrel.
Bizonytalan, hogy hány napig megyünk fel és hogy hol lesznek a megállóink. Falusi ellátásunk lesz, mert sátrat sem hozunk. Szállásunk és élelmezésünk olyan lesz mint a helyieknek. Remélem túlélhető akklimatizáció lesz az alaptábor elérése.

Dardzseling (április 1)

Kőrösi úton volt Lhásza felé, amikor 1842 tavaszán itt érte a halál. Akkor még a Himalájai térképezés, felderítés, hegymászás gyerekcipőben járt. Jobb lenne ma is azt látni, amit ő akkoriban: kevesebb ember, a szennyezés fogalma nélkül.
Dardzselingbe való utazásunk elég lassú, zötykölödős volt egy szűkös autóban. Az alföldről elég meredeken kapaszkodunk fel a szerpentineken, ahol a tea ültetvények váltakoznak a dzsungellel.
Az út mindenhol szűkös, nehezen férnek el egymás mellett a járművek. Dardzseling meredek hegyoldalakon terül el, lepusztult, túlzsúfolt épületek és koszos, szűk utcák, halmazaként. A híres teatermelő vidék jelentős, mint történelmi, turisztikai szempontból.
Ez a hely szép lehetne, kétezer méterrel a tengerszint felet, dzsungellel körbevett, jó klímájú vidék, ahonnan még a párás tavaszi időszakban is reggelente rálátni a Kancsendzönga csúcsaira. Az angol gyarmati idők kedvelt üdülő helye volt,a felderítő hegymászó expedíciók indulási helye. Itt bérelték fel annak idején a teherhordókat, amelyek közül a serpák magashegyi szakmunkássá váltak.
Ma az indiaiak kedvelt turista célpontja olyan hegymászó intézettel, ahol nagy nimbusza van a hegymászás küzdelmein át a nemzeti érzelmekre hatni. A vidék nagyhatalmai katonásan fogják fel a teljesítményeket. Indiában, akárcsak Kínában a katonaságnak van pénze, lehetősége hegymászó expedíciókat indítani, ám olyan teljesítményekre büszkék, amelyek manapság az átlagos kereskedelmi expedíciózás szintjének felel meg és annyira távol van a világ élvonaltól mint az ötvenes évek maraton eredménye a maitól. Ma már nem kell katonásan szervezni, irányítani egy expedíciót hiszen minden megfizethető szolgáltatássá vált. A normál utak serpákkal és oxigénnel könnyített próbálgatása lemaradást jelent, mint a parittya a drónhoz képest. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miután tiszteletünket tettük Körösi Csoma Sándor sírjánál és ellátogattunk a helyi állatkertbe amelyen keresztül be lehetett jutni a „Himalayan Climbing Institut” -be is amelyet 1954-ben hoztak létre, a Csomolungma első megmászása után. Itt kissé háttérbe szorultak az angolok, Hillary. Viszont nagy jelentőséggel van kezelve Tenzing, akinek itt vannak kiállítva hegymászó szerelései és kitüntetései.
Az állatkert nem is annyira rossz, közepes körülmények között néhány jellegzetes himalájai fajt lehet látni, mint a hópárduc, vörös panda, fekete medve, farkas, tigris.

Repülőről (március 31)

Erőss Zsolt fényképe

A Himalája térségeiben a legjobb helyi járatú kisrepülőgéppel utazni.
Az autós közlekedés lassú, forgalmas, poros, szemetes.
Március 31-én reggel szálltunk fel Katmanduból a Jeti légitársaság harminc fős gépével. A magassággal tisztább légrétegeket értünk el és gyönyörű rálátásunk nyílt az óriás csúcsokra.
A Csomolungmát a legkönnyebb beazonosítani a róla húzódó felhő zászlóról, amelyet az erős szél okoz. A Kancsendzönga csoportja is tisztán látható, a felvételeinken az útvonalat is beazonosítjuk, amelyen jó lenne feljutni.

Szezon (március 29)

Katmanduba érkezve már üzenet várt minket a Himalája krónikásától, aki rögzitt minden expedíciós eseményt. Miss Holly már elég idős és mostanában embereket küld maga helyet egy kitöltendő nyomtatvánnyal: az expedíció neve, útvonala, tagjai, eddigi eredményeik, foglalkozás ilyesmik.
Már tavaly is vele találkoztunk, most én is megkérdeztem, hogy ő meg hol él. Nagyon agilis középkorú szőke nő, aki él Svájcban, Németországban, talán Amerikában, de a legtöbbet Nepálban. Érdekes, mint ahogy a mi foglalkozásra adott válaszaink is. A kereskedelmi expedíciókban a nyugati világ jól kereső ügyvédjei, orvosai, újságírói, menedzserei vannak. Mi is magunkra húzzuk az általános „menedzsert” de az nem elég, határozzuk meg konkrétabban! Hegyi vezető, ipari alpinista, rendezvényszervező. Jó munkásemberek vagyunk, csak nem olyan hétköznapi életvitellel – megélhetéssel. Jaro megfogalmazása tetszett: „King of the life” - az élet császára, így csinál sok mindent.
Megtudtuk, hogy a szervező irodánk legalább 15 fős összevont expedíciót indit a Kancsendzöngára és hogy már néhány napja úton is van kínai, koreai csapat. Oscar vezetésével, aki idősödő katalán mászó és már legalább háromszor próbálta ezt a hegyet. Talán csak ez van neki hátra a tizennégyből. Tavaly egy alaptáborban voltunk az Annapurnán. Neki sikerült és még a Dhaulagirire is felment utána.
Elmentünk az irodába hagyott felszereléseinkért. Mingma új helyre költözött, Katmandu tibeti negyedének közelébe. Nem egyszerű megtalálni, hiszen itt az utcáknak nincsen nevük, legfeljebb a negyedeknek, csomópontoknak, a körgyűrűnek, némelyik főútvonalnak. Taxisunk többször telefonon egyeztetett mire megtaláljuk.
Jól megy a bolt vadi új palota, szép kerítéssel körbevett nagy telken. Kissé félkész állapotokat suvickolnak emberek, Mingma meg kissé szétesve az expedíciós idény szervezésébe.
Visszafelé megpakoljuk a taxit és még egy ausztrál is beszáll, aki mesél: már elkezdte az akklimatizációt, amikor értesítették édesapja megbetegedéséről. Most szervezkedik, hogy hazajusson. Rengetegen vannak az Everestre de még a Lhocéra is, sajnálja, hogy ki kell hagynia az idényt.

2013-as magyar Kancsendzönga-expedíció tagjai (Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Kiss Péter, Jaroslav Dutka és a trekkinges Kovács Gábor) az indiai Dardzsilinben jártak, ahol meglátogatták Kőrösi Csoma Sándor sírját

Azóta visszaértek Nepálba, és megkezdik a hosszú (a tervek szerint kilenc napos) túrát az 5300 méter magasan fekvő alaptáborba (Base Camp, BC). Az első állomás Phidim lesz.

Megjártuk Dardzselinget, visszatértünk Nepálba.

Most kezdjük felmenetelünket az alaptáborba.

Részletek és képek hamarossan.