Himalája Expedíció

Az expedíció Moszkván és Delhin kerszetül hosszú várakozásokkal, átszállásokkal megérkezett Katmanduba.

Jaro hívott Trencsénbe hegyifilmfesztiválra. Az ottani beszélgetésünkben a közös 2005-ös K2 expedíciónk kapcsán felmerült a kérdése az újrapróbálkozásnak.

Mondtam, hogy előtte nem ártana megvillanni nyolcezer méter fölött, meg hogy nekünk most így terv a Kancsendzönga. Így lett Jaro újra a csapatunk tagja, mint 2005-ben.

Akkor a főtámogatónk kérése volt, hogy a környező országokból is legyenek mászók a csapatunkba. Csak a szlovák próbálkozásunk volt szerencsés. Jaro belecsöppent egy olyan expedícióba, ahol a legnehezebben elérhető csúcs a cél és senki sem beszél szlovákul.

Napokkal az indulásunk előtt kezdett el tanulni angolul, mivel a csapatunk tagja lett egy román mászó is. Horvát mászóra is szükség lett volna, de már nem tudtunk együttműködést létrehozni.

Jaroval lehettek vicces kommunikációs nehézségeink, de alapjában véve jól megértettük egymást, ott volt a helye a hegyen, a feladatban, a csapatban.

Eleinte ez kétséges volt. Első felmenetelünk idején, nagyon kimérten mozgott. Csak semmi kapkodás, egyáltalán nem zavarta, ha elhúznak mellette. Lemaradva a maga tempójában haladt és biztonságosan, jó állapotba érkezett meg a magashegyi táborba, ahol az előrerohantak igyekeztek kipihenni a megterhelést.

Később egyre jobban felzárkózott a dinamikusabban haladó csapathoz és lehetett rá számítani a csúcsmászásban.

Viharban kellett nekivágnunk mert csak két nap jobb időt jeleztek előre az időjárás jelentések. A kettes tábort nem is értük el, az erős szél felemésztette energiánkat és beláttuk, hogy a feletünk álló nehéz szakasz túl sokat venne ki belőlünk. Együtt állítottunk fel egy sátrat, ahová a harmadik társunk be is fészkelte magát. Jaroval meg nekiláttunk az én sátram felállításához. Erősen cibált a szél, átfagyva küzdöttünk a csapkodó sátorponyvával. A rudazattal kell mihamarabb kifeszíteni. Összerakva áttoltam Jarónak, de túl nagy lendülettel és a kezei között tovacsúszott a mélységbe. Kétségbeesetten kutatom, hátha elakadt valahol és elérhető, érte lehet mászni. Jaro meg húz vissza, hogy ennek annyi, maradjak csak nyugton. Tépelődök a kialakult helyzeten, Jaro meg vállat von: le kell menni, az egyes táborból még hozhatok fel sátrat. Nem – az túl nagy erőfeszítés sem idő sem energia nincs elég rá. Talán mégis jobb lenne nekiveselkedni és elérni a kettes tábort, ahol ilyen viharban nem állíthatnám fel a sátrunkat de beférhetnék a lengyelekhez.

Jaro nem várja ki a tépelődésem végét, eltűnik a másik sátorban. Túl nehéz és bizonytalan a felfelé haladás is. Maradok és próbálom egy rúd hiánnyal felállítani a sátrat. Lehetetlen.

Jaroék sátrába nyomulok, kiolvadok, inni is kapok, majd megosztom az elhatározásom: segítsenek a hiányos sátor rögzítésében, kihúzom ott az éjszakát. Így folytathattam a következő napokban a K2 megmászásának próbálkozását.

Az első szépidős napon a csúcstámadó tábor elérése a célunk. Hihetetlen, hogy sehol sincs a tegnapi viharos felhőzet, mindenhol szikrázó verőfény. Nagyon mélyről jöttünk nagy szakaszt és már a horizonthoz közelit a nap. A következő napra még sokat kell tartalékolni és már elég fáradtak vagyunk. Jaro komótos tempója kezd túl gyors lenni számunkra. Amint eltűnik a nap, belénk mar a hideg. Még van néhány óra sötétedésig, de túl elérhetetlené válik a tervezett utolsó tábor helyszíne. Az ujjaim és lábujjaim fájdalmas markolászásban vannak, hogy kikerüljem az elfagyásukat. Érzem, hogy kezelhetettlen szintre jut az elfagyásom. Kati helyzete ugyan ez. Jaro nem érti: - menni kell még odébb a hely, ahol majd sátrazunk. Nem! - küzdök vele. - Most azonnal meg kell állnunk, mert összefagyunk. Itt a jégtornyok között a nagy hóban gyorsan kialakítunk egy sátornyi helyet. Kicsit szűk hármunknak, de amint bent vagyunk, mintha fűtött helységbe léptünk volna: az elfagyással való küzdésünk kezelhető lett. Visszamasszírozzuk az életbe végtagjainkat és élvezzük a lenyugvó nap által festett tájat.

A K2-re 2005-ben senkinek sem sikerült feljutnia. A csúcsmászásban a társaim az elfagyás veszélye miatt fordultak vissza, én továbbhaladva csatlakoztam a kazahokhoz. Jó esélyek villantak meg és túl voltunk a technikai nehézségeken, de a legfelső régiók mélyhava kifogott rajtunk és feladásra kényszeritett 8300m körül. Az újra ránktörő vihar emlékezetesen keménnyé tette levonulásunkat.

Fotó: Barabás László (4bakancs.com)

Aki lemaradt volna a ma délelőtti sajtótájékozatatóról, az könnyedén pótolhatja:

Kiss Péter, Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Simicskó István

És itt az MTI hír is:

A 8586 méter magas Kancsendzönga meghódítását tűzte ki célul a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozat csapata, amely szerdán indul útnak Budapestről.

A világ harmadik legmagasabb hegycsúcsának meghódítására készülő csoport - Kollár Lajos, Erőss Zsolt, a gyöngyösi Kiss Péter és a szlovák Jaroslav Dudka - a tervek szerint június elején tér haza Ázsiából. 

Óriási próbatétel, kihívás és pozitív üzenet az otthon maradóknak a Magyarok a világ nyolcezresein legújabb vállalása - hangsúlyozta a sportért és ifjúságért felelős államtitkár kedden, a sajtó képviselőinek rendezett tájékoztatón Budapesten. 

Simicskó István hozzátette, hogy fontos támogatni azokat a bátor embereket, akik másoknak példát mutatva fedezik fel a világot és szereznek új ismereteket. Emellett a csapat tagjai Kőrősi Csoma Sándor emlékét is felidézik útjukon, hiszen a nepáli-indiai határon emelkedő Kancsendzönga megmászása előtt felkeresik és megkoszorúzzák sírját az indiai Dardzsilingben. Mint mondta, az államtitkárság 4 millió forint támogatást nyújt az expedíciónak. 

Erőss Zsolt arról szólt, hogy a hegy megmászásánál nehézséget okozhatnak a lavinaveszélyes, hosszú és mélyhavas lejtők. Terveik szerint minimum 4 tábort alakítanak: az alaptábort 5500 méter körül, 6 és 7 ezer méter között kettőt, egyet pedig 7 ezer méter fölött.

A Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciós sorozatot Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Mécs László indította el a 2002-es sikeres Everest-mászás után azzal a céllal, hogy a világ 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsára jusson fel magyar hegymászó. A 14 nyolcezres csúcs közül eddig 11-et hódítottak meg magyarok, a Kancsendzönga mellett még a Annapurna és a K2 van hátra.

A Kancsendzönga első, 1955. május 25-i meghódítása George Band és Joe Brown nevéhez fűződik. A csúcsot szentként tisztelő helyi lakosság vallását tiszteletben tartva a brit expedíció tagjai megálltak néhány méterre a tényleges csúcstól. A legtöbb sikeres csúcshódító azóta is követi ezt a hagyományt.

A Kancsendzönga expedíció időbeosztása:

• 2013-03-27: Indulás Budapestről 11:00 LisztFerihegy 2B

• Érkezés Delhibe - belépés Indiába, csomagjaink átcuccolása, feladása, várakozás. Kilépés Indiából, repülés Katmanduba. (1300m)

• Nap: Érkezés KTM-be, Elhelyezkedés a szállodába (Tashi Dargey).

• Nap: KTM intézkedés.

• Belföldi repülés Bhadrapurba , dzsipezés Phidimbe, sátrazás.

• Indulás  és érkezés Dardzselingbe (szálloda).

• Dardzseling (2050m), Kőrösi program (szálloda).

• Indulás vissza Phidimbe (szállás sátor).

• Phidim, Csomagolás. (sátor).

• Trek Panchami. Éjszaka sátor.

• Trek Doban. Éjszaka sátor.

• Trek Khewang. Éjszaka sátor.

• Trek Yamphudin. Éjszaka sátor.

• Trek Amje Khola. Éjszaka sátor.

• Trek Torontóba. Éjszaka sátor.

• Trek Tseram. Éjszaka sátor.

• Trek Ramje. Éjszaka sátor.

• Trek a Glacier Camp. Éjszaka sátor.

• Trek Kancsendzönga Bc. Éjszaka sátor

Kb. április 15-től Hegymászás 30-40 nap.

Levonulás:

• Trekk Ramje (sátor)

• Trekk Amje Khola. Éjszaka sátor.

• Trekk Yamphudin. Éjszaka sátor.

• Trek Khewang. Éjszaka Camp.

• Trek Panchami. Éjszaka Camp.

• Trek Ghopetar. Éjszaka Camp.

• Drive Gopetar a Badrapur és repülővel KTM Szálloda

• KTM.

• Indulás Budapestre! Érkezés május végén - június elején.

Nem vagyok csúcsformában, de még a lehetőség is odébb van. Május közepére kell időzítenem a legjobb állapotomat, amikor a legkedvezőbb körülmények várhatók nagy magasságokban is.

Egy expedíció ép elég jelentős esemény az életünkben, amint közeledik az indulás időpontja olyan érzés erősödik bennünk, hogy csak most, előtte ne történjen valami kisebb baleset, húzódás, zúzódás, rándulás. 2013 február elején a Kilimandzsáróról lefele poroszkálva történt velem olyan, ami eddig még nem és ami kapcsán az első félelmem a tavaszi expedíció lehetőségének elvesztése volt.

Szupermen repülő testhelyzetébe kerültem,  az egyik kéz előre kinyújtva ezt követi a hosszan kinyúlt test, lefeszített lábfejekkel. Csakhogy a cél nálam nem volt túl távoli mégis a reflexeim nagy becsapódásra számítottak. Kezem csuklóból derékszögben hajlított volt a tompításra felkészülve.

Soha nem estem ilyen szerencsétlenül.

Éreztem, hogy nem tudom korrigálni szanaszét csúszó lábaimat a meredek, salakos, törmelékes terepen és hogy már az esés védésére kell figyelnem. Éppen levettem a ruházatomból, elpakoltam a fényképezőgépet és neki indultam.

A lendület fejel előre vitt súlyos zuhanással. Hatalmas ütést éreztem a bal tenyeremen és a hónom alatt. Zsibbasztó fájások jöttek, nehezen dobtam le a hátizsákom, a sérülés lehetősége és mértéke a tavaszi expedíciót fenyegeti.  Valami történt a baloldalamon, de nem találok semmi különöset, a vállam viszont furcsán áll. Eltört a kulcscsontom! Sohasem volt ilyenem. Egy hozzám érkező társammal próbáljuk kitapogatni a helyzetet. Mégsem a kulcscsont, az ép. A váll ízületemnél van a gond, kiugrott a felkarcsont a helyéről és a hónaljamba feszül.

Ez elég komoly sérülés, láttam már ilyent, de nekem sohasem volt. Egy – két régebbi szerencsésen túlélt csúszás – zuhanásom után (Nanga Parbat '99, -Tátra 2010) volt olyan érzésem, hogy az összes ízületemet megzúztam és akár ki meg vissza is ugorhatott a vállam, de nem volt teendőm vele, jól gyógyult.

Egyszer kiugrott egy újízületem és ott a sziklán helyre raktuk, nehéz volt, de jobb rögtön az adrenalin buzgásban megtenni, amit lehet.

Tegyük helyre a vállamat!

A társam húzza, de mind a ketten bizonytalanok vagyunk. Jön a következő emberünk, tanáccsal – nem elég. Majd jön valaki, aki határozottabb. Az oldalra fekszem, ő szemben velem, lábát a hónaljamba nyomja és húzza a karomat. Vadul fáj de elviselhető, inkább attól félek, hogy többet ártunk. Szakadhat, sérülhet ín, ideg. Abbahagyjuk, rögzíteni kell és lemenni.

Erről a vulkáni kúpról nem lehet esés nélkül lejönni, mindenki többször elcsúszik. De jó lett volna óvatosabbnak lenni, most fokozottan figyelnem kell, minden hirtelen mozdulat extra fájdalmakkal jár. Lassan, óvatosan elkezdem ereszkedésem egy mellém szegődött helyi vezető segítségével, aki a hátizsákomat is átvette.

A fájás tompa, csak néha éles, amikor megcsúszok.

Nagyon hosszú fáradságos lemenet. A legjobb itt jó erőben leszaladni.

Elérve a Barafu tábort több orvossal is tudok beszélni. Fájdalomcsillapítót adnak, tanácsot a rögzítésre, meg hogy menjek le vele mihamarább kórházba.

Délután az egész csapattal lejjebb vonulunk egy tábornyit. Nem érzem vészesnek a fájdalmakat de vettem be fájdalom csillapítót. A sátorba nehéz lenne bemásznom és tűrhető helyzetet találnom. Az alvás egy külön kín, nincs az a helyzet, amely megfelelne. Kapok egy kis szobát ággyal, így jobb a helyzetem és aludni is tudok. Éjjel újabb fájdalomcsillapítót veszek be és alszom hajnalig, bár az alvás összemosódik a helyezkedéssel, ébrenléttel.

Reggel hosszú lemenet, amelynek az utolsó részén a nemzeti park mentő autója vár és visz el a kapuhoz. Kicsit szervezkedünk, majd a legközelebbi korházba vitetjük magunkat. Csapatunkból ketten kísérnek el, meg egy helyi vezető.

Ketten szorulunk valamilyen ellátásra, mivel egy társunk állapota súlyosan leromlott, magashegyi betegségben, amely az oxigénhiányos megterheléstől a szervezetünk keringésének a romlását jelenti

MEGHÍVÓ

A „Magyarok a világ nyolcezresein”

sorozat újabb expedíciója!

A KANCSENDZÖNGA (8586 m, Himalája-Nepál)  2013 Expedíció

a március 27-i indulást megelőzően

sajtótájékoztatót tart, melynek

IDŐPONTJA: 2013, március 26. (kedd), 11:00

HELYSZÍNE:    Nemzeti Színház   (nézőtéri büfé)

(Budapest, IX. kerület, Bajor Gizi park 1.)

Szeretettel várjuk!

Erőss Zsolt, Kollár Lajos

http://himalajaexpedicio.postr.hu/

A „Magyarok a világ nyolcezresein” elnevezésű expedíciós sorozatot (Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Mécs László) a 2002-es, sikeres Everest mászás után indítottuk el azzal a céllal, hogy földünk 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát mássza meg magyar hegymászó és az ezzel kapcsolatos életmód-sport értékeket népszerűsítse!                                                                                                    

Erőss Zsolt, balesete utáni gyors felépülése lehetővé tette programunk sikeres folytatását!

A 2011-es LHOCE (8516 m. Himalája, Nepál) expedíciónk sikere, már a tizenegyediket  jegyezhette!

Következő feladatunk (a 2012-es sikertelen Annapurna kísélet után) 2013  tavaszán a Kangcsendzönga (8586 m. Himalája, Nepál) lesz.

Csapatunk, a „tiszta”, sportszerű mászásra nagy súlyt fektet. Nem használunk oxigénpalackot és magashegyi teherhordókat sem, inkább az alapos felkészülést részesítjük előnyben! 2003-ban létrehoztuk a „Nők nyolcezer méter felett” programot, melynek eredményeképpen négy magyar hegymászónő ért el nyolcezer méter feletti csúcsot!  Közülük Ugyan Anita az első magyar aki  elérte az Everest csúcsát is!

Minden alkalommal filmet, fotót, előadásanyagot készítünk a magashegyek világáról, emberekről, egzotikus tájakról.

Fontosnak tartjuk, hogy ezeket az ismeretterjesztő dokumentumokat élménybeszámolókon ismertessük a sportot, főként az életmód-sportokat kedvelő fiatalokkal egyetemeken, főiskolákon, sportklubokban és az élet számos területén! Eredményeinket példaként állítva az egyszerű kiránduló, túrázó tömegek előtt.

Ösztönözzünk az utazásra, ismereteink gyarapítására, a mozgásra, egészségesebb életmódra, a magyarok megismertetésére távoli földrészeken is!

Környezetvédelmi programunkban, különös figyelmet fordítunk a hegyek tisztaságának megőrzésére,  természeti értékeket féltő szemlélet kialakítására.

A „Magyarok a világ nyolcezresein” csapata rendkívül fontosnak tartja a tömegsport és életmód sportok népszerűsítését az ország határain belül is,  sportolásra és mozgásra felhívó programjaival..

Kiállításaink, élménybeszámolóink, aktív tréningjeink is ezt a célt szolgálják  sikeres expedícióink példáján keresztül, korosztályra való tekintet nélkül. 

Előadásainkon meglepően sok érdeklődővel találkozunk. Tapasztaljuk, hogy élménybeszámolóink hatására mind többen kezdenek kirándulgatni, túrázni, síelni, vagy éppen hegyet, sziklát mászni. Egyszóval: mozdulni!  Utat nyitva ezzel egy jobb hangulatú, egészségesebb életformának.                                                                                                        

Sok  energiát fordítunk a médiumokkal való tartós, jó kapcsolat kiépítésére, főként a sport, a mozgás, a csapatszellem népszerűsítése érdekében. 

Expedícióink rendszeresen és számottevően szerepelnek a médiában. Műholdas kapcsolat-rendszerrel, élő adásban tudunk beszámolni az expedíció munkájáról, média-partnereink segítségével. 

Mindezek mellett, kiadványainkban is (plakátok, naptárak, üdvözlő és ismeretterjesztők) népszerűsítjük a „Magyarok a világ nyolcezresein” programját és annak támogatóit.

A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend a Bamako Rallyn a Lazarus adományt kísérő Citroen gépkocsit tele szignókkal, kísérő filmmel felajánlotta jótékonysági árverésre. A befolyt összeg 1 millió Ft. feletti részével a Magyar Himalája Expedíció 2013 –as útját kívánják támogatni.

A felajánló levél teljes szövege itt található:

Magyar Himalája Expedició 2013 – Hungary

 „Magyarok a világ nyolcezresein” részére

segítő felajánlás

Kollár Lajos Úr

„Magyarok a világ nyolcezresein” Kancsendzönga 2013 Expedíció

A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Magyar Nagyperjelsége nevében  tájékoztatom, hogy  részt vettünk a H-Budapest – Bamako Rally 2013 jótékonysági missziós útján. Lovagrendünk  24 tonnás segélyszállítmányt  szállítókamionját kísérte Citroen –Xantia  gépkocsival.

A Citroenben ülő team résztvevői Nyáry Erika szóvivő – nemzetközi sajtó referens, Szakállas Szabolcs filmes és TV tudósító, a  nemzetközi Team vezetője Jordan SanzTena az adományok szétosztását irányították.

A  Budapest-Bamako Rally 2013. január 25-én indult. 

A humanitárius karaván európai szakasza Magyarországtól Olaszországig tartott,  a több száz résztvevőből álló konvoj kompon keresztül közelítette meg az afrikai kontinenst, ahol Marokkóból dél felé tartva, a világ legszegényebb országai közt számon tartott területekre- Mauritániát és Szenegált követően a jelenlegi háborús övezetet képező Mali helyett Bissau-Guinea volt a végcél.

A nagy afrikai missziónk során  a magyar Szent Lázár Lovagrend járműve a Citroen –Xantia gépkocsi iszonyú keményen küzdött az elemekkel, egyszer sem akadt el, az oda-vissza úton összesen 16.500 km-t tett meg,  viszontagságos időjárás -15 C és + 40 C között (hó-sivatag) terepviszonyok mellett.

Úttalan utakon és sivatagi dűnéken keresztül minden szerelés és karbantartás nélkül különösebb technikai probléma nélkül végig probléma mentesen teljesítette küldetését. 

A Bamako Rallyn induló gépkocsik nagy részét szerelni kellett és sok nagy értékű terepjáró felmondta az utat és visszafordult, vagy hátrahagyva gépkocsijukat a sivatagban –vezetői haza repültek. Különlegességként pedig megemlíteném, hogy a Rally jelentősebb résztvevői és missziónk támogatói szignókkal látták el, majd a Rally során begyűjtött aláírásokkal ékesítve hazatért. A Citroen gépkocsi végig a világban sajtó tájékoztatók és filmesek, Bamako –Rally nyerteseinek, Afrikai sajtó referens, Spanyol királyi család –Nagymesterünk H.E. Don Carlos Gereda y de Borbón Marqus de Almazán, Lovagrendünk vezetőinek aláírásával, teljesítve humanitárius tevékenységét  visszatért Budapestre.

A Lazarus adományt kísérő Citroen gépkocsit tele szignókkal, kísérő filmmel és a csatolt melléklettel felajánljuk Önöknek jótékonysági árverésre.  A befolyt összeg 1 millió Ft.  feletti részével a Magyar Himalája Expedíció 2013 –as útját kívánjuk támogatni.

Budapest, 2013 március 5.

Üdvözlettel:

Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend

Countess Nyáry Éva DGCLJ-J, DMLJ, SMLJ, PSLJ

Grand Prior of Hungary

Kancsendzönga (angol nyelvterületen Kangchenjunga, nepáli nyelven:कञ्चनजङ्घा) tszf. 8586 méteres magasságával a harmadik legmagasabb hegy a világon (a Mount Everest és a K2 után), s egyben India legmagasabb hegycsúcsa is (Nepálban a második legmagasabb hegycsúcs). Nevének jelentése: „a hó öt kincse”, ui. ténylegesen 5 csúcsból áll, melyből négy a 8450 m tszf. magasságot is meghaladja. A „kincsek” jelentése: arany, ezüst, drágakő, vetőmag és szent könyv. A helyi limbu nyelvben a Kancsendzöngát nevezik Sewalungmának is, valamint a Kirantvallásban szentnek tekintik. Az öt csúcs közül három (fő, központi és déli) India, Szikkim szövetségi tartomány északi részén, valamint a nepáli Taplejung körzet határán áll, míg a másik kettő teljes egészében Nepálban, a Taplejung körzet északkeleti részében található. Nepál ad otthont a WWF támogatásával működő KCAP programnak (Kancsendzönga Természetvédelmi Területi Program),[1][2] amelyet a Nepáli Hegymászó Társaság[3] is támogat. Ezen a védett területen él a vörös panda, valamint sok más, elsősorban a havasi életformához alkalmazkodott állat, madár és növény. A Kancsendzönga indiai oldalán található a Kancsendzönga Nemzeti Park.

Bár a Kancsendzönga hivatalos nevét Douglas Freshfield, A.M. Kellas és az angol Királyi Földrajzi Társaság alkotta meg, a hegy nevét számos más módon is ejtik, pl.: Kangchen Dzö-nga, Khangchendzonga, Kanchenjanga, Kachendzonga, Kanchenjunga és Kangchanfanga alakban is előfordul. A végső változatot Őmagassága Tashi Namgyal chogyal (király), Szikkim korábbi uralkodója állapította meg: „…bár a »jungának« nincs jelentése a tibeti nyelvben, a valóságban Zod-ngának (kincs, öt) kellett volna lennie, de a Kang-Chen (hó, nagy) is helyes jelentést takar”. J.L.R. Weir alezredessel való megbeszéléseket követően (aki őfelsége - az angol királynő, Viktória - politikai megbízottja volt Szikkimben), egyetértett a Kancsendzönga elnevezéssel.

Egészen 1852-ig a Kancsendzönga volt a világ legmagasabb hegye, de a William Lambton által megkezdett, s George Everest által folytatott nagy háromszögelési felmérést követően visszacsúszott a harmadik helyre, ekkor lett a Mount Everest, illetve a K2 az első két helyezett. (A műholdas mérések alapján azóta a M. Everest magassága is „megnőtt” 8850 m-re.) A Kancsendzönga első meghódítása George Band és Joe Brown nevéhez fűződik, mely 1955.május 25-én történt egy brit expedíció keretében. A brit expedíció tisztelte Szikkim lakosságának vallását, akik a csúcsot szentként tisztelik, s megálltak néhány méterre a tényleges csúcstól. A legtöbb sikeres csúcshódító (mászó) azóta is követi ezt a hagyományt.

A Kancsendzönga öt csúcsa a következő:

• Kancsendzönga (fő) 8586m
• Kancsendzönga (nyugat, Yalung Kang) 8505m
• Kancsendzönga (központi)8482m
• Kancsendzönga (dél) 8494m
• Kangbachen 7903m

A Kancsendzönga hatalmas masszívumát szinte megtámasztják a nagy hegyvonulatok, melyek keletről nyugatra, valamint északról délre futnak, mintegy óriás „X”-t formázva. Ezek a hegyvonulatok temérdek csúcsot tartalmaznak 6-8000 m között. A Szikkimbenlévő keleti hegyvonulaton található a Siniolchu (6888 m). A nyugati hegyvonulat tetőpontja a fönséges Jannu (7710 m), a lenyűgöző északi oldalával. Tiszta, felhőtlen időjárás esetén jól látható Dardzsilingből a Kabru északi (7338 m), és a déli (7316 m) csúcsa, valamint a Rathong (6678 m) hegy is jól kivehető. Az északi hegygerinc átmegy egy kisebb mellékcsúcson (Kancsendzönga észak, 7741 m), ezt követi a Twin Peaks és a Tent Peak, innen tovább a tibeti határ felé halad a Jongsong-La hágó (6120 m) irányába.

A Kancsendzönga indiai oldalán tilos a mászás, de alkalmanként engedélyezik. India felől nehéz megközelíteni a Kancsendzönga régiót, így nincs tömegturizmus ezen a területen, s emiatt a természet megtartotta érintetlen szépségét. A turisták körében nagyon népszerű a Goecha Lahágó és környéke. A Kancsendzönga északkeleti oldalán található a 26 km hosszú Zemu gleccser.

Forrás: wikipédia

Erőss Zsolt (Mogyoród)

13 évesen ismerkedet a hegymászással a Gyergyószentmiklós vidéki Békási szorosban, képzett hegymászóként 1990-től vesz részt a magyar expedíciózásban. Évente ott van a magashegyekbe induló expedíciókban, többnyire sikeresen. Nehéz és új útvonalakat is teljesített, az első magyar számos magas hegy csúcsán. Alapító tagja a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíciós sorozatnak. Média ismertsége az első sikeres Everest expedícióhoz (2002) és balesetéhez a Tátrában (2010) köthető. A jobb lába elvesztése után is meg tudott felelni a legnagyobb kihívásoknak, 2011-ben sikerült 8516 méteres csúcsot másznia és továbbra is esélyes hogy elérheti a föld 14 legmagasabb csúcsát, amelyek 8000 m fölé nyúlnak. Számos kitüntetésben részesült, megjelenéseivel a környezetvédő, aktív életformák hirdetője.

Kiss Péter (Gyöngyös)

Még gyerekkorában megismerkedett a hazai teljesítménytúrázással, kétszer "Az év teljesítménytúrázója" lett. 18 évesen fordult a magasabb hegyek felé, először hazai mászóiskolákban, majd a Magas-Tátra zordabb falain csiszolta mászótudását. Expedíciós barlangász, mintegy 15km-nyi barlangjárat felfedezése kötődik a nevéhez. Első magyarként érte el az Alpok összes (82db) 4000-es csúcsát és egyedül végigmászta a Magas-Tátra főgerincét. Számtalan nehéz alpesi utat teljesített az elmúlt években, a fiatal hegymászó generáció oszlopos tagja. Hobbija a futás, sokszoros maratonista és ötszörös Balaton kerülő.

Jaroslav Dutka (Szlovákia)

A szlovákiai hegymászók élmezőnyéhez tartozik. Nagyon fiatalon kezdte a hegymászást. Sok szép és nehéz úton edződött a Magas Tátrában és később az Alpokban. Ötször mászta az Eiger É-i falát és összesen 35 napot töltött a falban. A Karakorumban  lévő Nagy Trango Tornyok szakértője, mászója. A Szlovák Nemzeti csapattal több nyolcezres expedícióban vett részt: Everest, K2, Cso-Oju, Shisha Pangma. Többször járt 8000 méter fölött. A 2005-ös  Mol-K2 Expedíció tagjaként, kitűnő mászóra és barátra leltünk.

Patrí medzi špičkových horolezcov na Slovensku. S lezením začal vo veľmi mladom veku. Vyliezol veľa ťažkých a pekných ciest vo Vysokých Tatrách a neskôr v Alpách. Päťkrát vyliezol severnú stenu Eigeru, strávil v nej dohromady 35 dní. Je odborníkom aj na Trango veže v Karakorame. Bol členom viacerých slovenských expedícií na osemtisícovky: Everest, K2, Cho Oju, Shisha Pangma. Viackrát bol v zóne nad 8000 metrov. V roku 2005 v rámci expedície Mol-K2 sme našli v jeho osobe vynikajúceho lezca a priateľa.

Kollár Lajos (Mezőszemere)

Az expedíció vezetője-szervezője, alaptábori ember. A hegymászást 1972-ben kezdte. Tátra, Alpok, Kaukázus, majd az 1997-es és a 2001-es sikeres Grönland-expedíció szervezője és résztvevője. Himalája expedíciók: 2003-as Gasherbrum; a 2005-ös K2 8611m, a 2007-es Hidden Peak 8068m és Broad Peak 8047m, (Karakorum-Himalája, Pakisztán), a 2006-os Dhaulagiri 8167 m, a 2008-as Makalu 8463 m, a 2009-es Manaslu 8156 m, a 2010-es Cso-Oju 8201m, a 2011-es Lhoce 8516m, a 2012-es Annapurna 8091m expedíciók vezetője, szervezője. 2003-ban, Erőss Zsolttal és Mécs Lászlóval létrehozta a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíciós sorozatot azzal a céllal, hogy földünk 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát mássza meg magyar hegymászó és az ezzel kapcsolatos életmód-sport értékeket népszerűsítse.